B.Ú.É.K!
Boldog új évet kívánok! vs. Bízd újra életed Krisztusra!
Gondolom, mindenkinek ismerős ez a négy betűből álló rövidítés. Milyen kedves boldog évet kívánni valakinek, rágondolni és tényleg azt kívánni, hogy a lehető legjobb legyen neki nem csak a Karácsonya, hanem az egész elkövetkező esztendeje. Senki nem kifogásolhatja ezt a kívánságot, és mindenkinek jól esik, amikor valaki őszintén ezt kívánja neki szilveszter környékén. Csak felmerül a kérdés: kinek mi a jó, mi teszi őt boldoggá, mitől függ, hogy boldog lesz-e az új évünk?
Ki tudná ezt jobban Istennél? Mi más jobbat lehetne kívánni valakinek, mint egy krisztusi B.Ú.É.K-ot? Ha az ő kezében vagyunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legjobb évünk lesz. Emberileg kívánhatunk sok jót, de a legjobbat úgyse mi tudjuk átadni a társunknak. Ha Krisztusra merjük bízni az életünket, biztosak lehetünk benne, hogy nem jó és nem boldog, hanem a legjobb és legboldogabb évünk, életünk lesz. Ez garancia, valami romolhatatlan és örök ígéretnek a garanciája.
Ezt kívánjuk a Cserelapi nevében minden olvasónak!
Molnárka.
2011. január 25., kedd
Áhitat
“Bizalom”- online
Ne vessétek el tehát bizalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van. Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. (Zsidók 10, 35-36)
Az elmúlt néhány esztendőt egy-egy névvel láttam el, az év első napjaiban, vagy még előtte való évben elhatároztam, minek az évének fogom azt nevezni? Ez az év számomra a BIZALOM éve lett. Valamikor októberben találkoztam a fenti igével. Ekkor döntöttem úgy, Igen, ez az, ez lesz a következő (n)év… Év vége fele azonban valami miatt megingott az Istenbe vetett bizalmam. Pedig ez most Róla szólt volna… A “McBízok Benned” éve akart lenni. Ekkor vettem elő újból ezt az igét. Ki tudja, lehet, a bizalom nem azt jelenti, amit én gondoltam… Úgy éreztem, az, ami most bennem van az Atya felé, egy pillanatig sem összeegyeztethető a bizalom általam kreált képével… Hát igen, NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! – még egy fogalom kapcsán sem.
Nagy meglepetés és felfedezés volt, mikor megtudtam, mit is jelent ez a szó az eredeti helyen. Íme: szabad szólás, nyílt és egyenes beszéd, rettenthetetlenség valamint a felettesekkel szembeni szabadlelkű magatartás. “Na, ez az! Ez tényleg más, mint amit te gondoltál!” – mondtam magamnak. Ez azt jelenti, “Ne veszítsd el azt a nyitottságot, ami egy folyamatos kommunikációt eredményez.” Vagyis, maradj nyitott Isten felé… Ne mondd, hogy TÖBBET NEM BESZÉLEK VELED…
A Zsidókhoz írt levél szerzője, mielőtt a híres hithősökről kezdene beszélni (ld. 11. rész), arra bátorítja a megszólítottakat, folyamatosan maradjanak kapcsolatban Istennel!
Manapság nagyon sokszor naphosszat vagyunk online – Messenger, MSN, Skype, Facebook… Tudod miért? Mert állandóan elérhetők akarunk lenni. Kapcsolatok. Bizalom. Elérhetőnek lenni. Erről szól az Istenbe vetett bizalom is, online lenni számára. Az ígéreteket egytől egyig szeretnénk megnyerni, de ehhez “online” bizalomra, és kitartásra (más fordítás szerint, állhatatosságra) van szükség. A kitartás, az állhatatosság azt a döntést jelenti, hogy bármi történik, nem lépek ki, nem csapom be az orra előtt az ajtót. Ez a nyitott ajtó a kommunikációt szolgálja.
Tudod, mi ennek a titka? Az, hogy a bizalom sohasem önmagára tekint, hanem a másikra. Ez az, amikor biztosan tudhatom, hogy Ő, a Másik a lehető legjobbat gondolja és teszi.
Neked ez minek az éve lesz???
Berke Eszter
Ne vessétek el tehát bizalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van. Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. (Zsidók 10, 35-36)
Az elmúlt néhány esztendőt egy-egy névvel láttam el, az év első napjaiban, vagy még előtte való évben elhatároztam, minek az évének fogom azt nevezni? Ez az év számomra a BIZALOM éve lett. Valamikor októberben találkoztam a fenti igével. Ekkor döntöttem úgy, Igen, ez az, ez lesz a következő (n)év… Év vége fele azonban valami miatt megingott az Istenbe vetett bizalmam. Pedig ez most Róla szólt volna… A “McBízok Benned” éve akart lenni. Ekkor vettem elő újból ezt az igét. Ki tudja, lehet, a bizalom nem azt jelenti, amit én gondoltam… Úgy éreztem, az, ami most bennem van az Atya felé, egy pillanatig sem összeegyeztethető a bizalom általam kreált képével… Hát igen, NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! – még egy fogalom kapcsán sem.
Nagy meglepetés és felfedezés volt, mikor megtudtam, mit is jelent ez a szó az eredeti helyen. Íme: szabad szólás, nyílt és egyenes beszéd, rettenthetetlenség valamint a felettesekkel szembeni szabadlelkű magatartás. “Na, ez az! Ez tényleg más, mint amit te gondoltál!” – mondtam magamnak. Ez azt jelenti, “Ne veszítsd el azt a nyitottságot, ami egy folyamatos kommunikációt eredményez.” Vagyis, maradj nyitott Isten felé… Ne mondd, hogy TÖBBET NEM BESZÉLEK VELED…
A Zsidókhoz írt levél szerzője, mielőtt a híres hithősökről kezdene beszélni (ld. 11. rész), arra bátorítja a megszólítottakat, folyamatosan maradjanak kapcsolatban Istennel!
Manapság nagyon sokszor naphosszat vagyunk online – Messenger, MSN, Skype, Facebook… Tudod miért? Mert állandóan elérhetők akarunk lenni. Kapcsolatok. Bizalom. Elérhetőnek lenni. Erről szól az Istenbe vetett bizalom is, online lenni számára. Az ígéreteket egytől egyig szeretnénk megnyerni, de ehhez “online” bizalomra, és kitartásra (más fordítás szerint, állhatatosságra) van szükség. A kitartás, az állhatatosság azt a döntést jelenti, hogy bármi történik, nem lépek ki, nem csapom be az orra előtt az ajtót. Ez a nyitott ajtó a kommunikációt szolgálja.
Tudod, mi ennek a titka? Az, hogy a bizalom sohasem önmagára tekint, hanem a másikra. Ez az, amikor biztosan tudhatom, hogy Ő, a Másik a lehető legjobbat gondolja és teszi.
Neked ez minek az éve lesz???
Berke Eszter
Beszámoló
Múlt és jövő Májában
A sokáig fontolt szilveszter utolsó 289 méteren fedte fel helyszínét, résztvevőit, laza programját és hóbortjait. Meglepetéseit viszont mindhárom nap alatt sikerült eltitkolni a közösség-, és Mája mellett kitartók elől. 100%, hogy senki se bánta az izgalmas bizonytalanság bizonyosságát.
Kapóra jött minden intelligens aranyköpés. Hallani kellett volna!
Az egyensúlyozási próbálkozások teljesen lenyűgözték a fagyos udvar, vagy síkos padló... izé, szőnyeg szélén bámulókat. Látni kellett volna!
Az éjjfél előtti áhitat ébresztette érzések kellő pillanatban búcsúztak, és a megbontott pezsgősüvegekből már 2011 csordogált a maga örömével. Érezni kellett volna!
A kis falu legújabb háziállata, HIPPPPÓÓÓÓ nyújtotta derűs állapotot pedig élvezni kellett volna. Hmmm... azt hiszem, hogy páran élvezték is. Tévedek????
Egyszerűen jó volt ott lenni és elszántan káposztába vágni, íjvesszőként messze lőni, gulyásba főzni, játékkal megviccelni, hóba rúgni és aztán új reménnyel felfegyverkezve a mosdótálban kiolvasztani a folyton rohanó időt.
Vajon együtt kellene lenni 2011. december 31-én is?
Brigi
A sokáig fontolt szilveszter utolsó 289 méteren fedte fel helyszínét, résztvevőit, laza programját és hóbortjait. Meglepetéseit viszont mindhárom nap alatt sikerült eltitkolni a közösség-, és Mája mellett kitartók elől. 100%, hogy senki se bánta az izgalmas bizonytalanság bizonyosságát.
Kapóra jött minden intelligens aranyköpés. Hallani kellett volna!
Az egyensúlyozási próbálkozások teljesen lenyűgözték a fagyos udvar, vagy síkos padló... izé, szőnyeg szélén bámulókat. Látni kellett volna!
Az éjjfél előtti áhitat ébresztette érzések kellő pillanatban búcsúztak, és a megbontott pezsgősüvegekből már 2011 csordogált a maga örömével. Érezni kellett volna!
A kis falu legújabb háziállata, HIPPPPÓÓÓÓ nyújtotta derűs állapotot pedig élvezni kellett volna. Hmmm... azt hiszem, hogy páran élvezték is. Tévedek????
Egyszerűen jó volt ott lenni és elszántan káposztába vágni, íjvesszőként messze lőni, gulyásba főzni, játékkal megviccelni, hóba rúgni és aztán új reménnyel felfegyverkezve a mosdótálban kiolvasztani a folyton rohanó időt.
Vajon együtt kellene lenni 2011. december 31-én is?
Brigi
Imádság
Mindenható Istenem!
Csordultig van a szívem hálával. Köszönöm, hogy oly sok mindennel megajándékoztál ebben az évben. Hálát adok családomért, szeretteimért, akikkel megajándékoztál. Köszönöm a sikereket és az elvégzett feladataimat, a munkámat. Dicsőség Neked a nehézségekért és a próbákért is, melyek által a legjobban próbára tetted hitemet, de leginkább tanítottál.
Uram, sokszor börtönbe kerülök, mint Pál apostol. Bilincsbe ver a félelem, a kétségbeesés, az aggódás, a hitetlenség, és bűneimtől nem tudok szabadulni. Nem tudom, mit tartogatsz nekem erre az esztendőre, de segíts az apostollal együtt elmondanom a boldog és a próbákkal terhelt napokban egyaránt, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Tölts el kérlek Szentlelked erejével, és összes gyümölcsével, tégy késszé az újra! Adj nekem alázatot, hogy méltósággal viseljem áldásaidat, és kitartást, amikor nehézségek árán tanítani akarsz.
Szeretlek én Uram, én Istenem, megváltó Krisztusom, drága Szentlélek! Áldott legyen háromszori szent neved!
Jézusért kérlek, hallgasd meg gyermeked szívből fakadó, őszinte fohászát!
Ámen
Csordultig van a szívem hálával. Köszönöm, hogy oly sok mindennel megajándékoztál ebben az évben. Hálát adok családomért, szeretteimért, akikkel megajándékoztál. Köszönöm a sikereket és az elvégzett feladataimat, a munkámat. Dicsőség Neked a nehézségekért és a próbákért is, melyek által a legjobban próbára tetted hitemet, de leginkább tanítottál.
Uram, sokszor börtönbe kerülök, mint Pál apostol. Bilincsbe ver a félelem, a kétségbeesés, az aggódás, a hitetlenség, és bűneimtől nem tudok szabadulni. Nem tudom, mit tartogatsz nekem erre az esztendőre, de segíts az apostollal együtt elmondanom a boldog és a próbákkal terhelt napokban egyaránt, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Tölts el kérlek Szentlelked erejével, és összes gyümölcsével, tégy késszé az újra! Adj nekem alázatot, hogy méltósággal viseljem áldásaidat, és kitartást, amikor nehézségek árán tanítani akarsz.
Szeretlek én Uram, én Istenem, megváltó Krisztusom, drága Szentlélek! Áldott legyen háromszori szent neved!
Jézusért kérlek, hallgasd meg gyermeked szívből fakadó, őszinte fohászát!
Ámen
Beszámoló
Égett a láng!
1. Az első perctől tudtad, hogy a te felelősséged lesz megszervezni az Égjen a láng! zenefesztivált?
Valójában akkor tudtam meg, hogy én vagyok a főszervező, amikor az After 5 együttes felhívott a színpadra, és átadta az oklevelet, amelyben az állt, hogy Sütő Alpár, a főszervező részére.
2. Tudom, hogy szeretsz szervezni. Mennyire volt nehéz ennyi emberrel egyeztetni, és közös nevezőre jutni?
Nem volt nehéz egyeztetni, inkább az okozott meglepetést, hogy a szervező társsal nem tudtunk elég világosan kommunikálni az elején, de az Úr megsegített, és felül tudtunk kerekedni a nehézségeken.
3. Milyen érzés volt a kulisszák mögül végigizgulni az egész rendezvényt?
Számomra futás volt az egész, de erőt adtak a „tomboló” emberek. Ahogy mondják: „keresztyén zene nincs, legfeljebb keresztyén zenész”.
4. Hogy érzed, megfelelt a valóság az eredeti elképzelésednek?
Őszintén, nem mertem tervezni ilyen téren, hogy milyen lesz vagy milyen nem, hanem az Úr kezébe adtam a kivitelezést.
5. Kaptál-e már valamilyen visszajelzést a résztvevőktől, fellépőktől?
Igen, kaptam. Még a rendezvényen azt súgták a fülembe, hogy elég szűkös a hely, kicsi a terem, de én ezt pozitív dolognak tartom, ugyanis szép számban megtelt a Stúdió színház. A Sofár együttestől kaptam visszajelzést, Gazsinak nagyon tetszett, azon kívül a meghívott zenészüktől, Bozsoki Szabitól, neki is tetszett a rendezvény és örült, hogy van ilyen.
6. Egyre nagyobb kereteket ölt ez a zenefesztivál, vannak-e már tervek jövőre?
Igen, vannak tervek. A begyűlt adományt is félretettük a jövő évi rendezvényre, ha minden összejön, a Nemzeti Színházban szeretnénk megszervezni.
7. Más hozzáfűznivaló?
Hát…megkérdezlek téged, te is ott voltál. Neked hogy tetszett a fesztivál?
- Először a kritikus énem nyilvánult meg, zavart az össze-vissza álldogáló tömeg és a nem épp tiszta, harmonikus hangzás a színpadon, de a végén már teljesen jól éreztem magam, beszélgettem a zenészekkel és „buliztam” kint is, meg úgy bent is.
Molnárka. és Sütő Alpár
1. Az első perctől tudtad, hogy a te felelősséged lesz megszervezni az Égjen a láng! zenefesztivált?
Valójában akkor tudtam meg, hogy én vagyok a főszervező, amikor az After 5 együttes felhívott a színpadra, és átadta az oklevelet, amelyben az állt, hogy Sütő Alpár, a főszervező részére.
2. Tudom, hogy szeretsz szervezni. Mennyire volt nehéz ennyi emberrel egyeztetni, és közös nevezőre jutni?
Nem volt nehéz egyeztetni, inkább az okozott meglepetést, hogy a szervező társsal nem tudtunk elég világosan kommunikálni az elején, de az Úr megsegített, és felül tudtunk kerekedni a nehézségeken.
3. Milyen érzés volt a kulisszák mögül végigizgulni az egész rendezvényt?
Számomra futás volt az egész, de erőt adtak a „tomboló” emberek. Ahogy mondják: „keresztyén zene nincs, legfeljebb keresztyén zenész”.
4. Hogy érzed, megfelelt a valóság az eredeti elképzelésednek?
Őszintén, nem mertem tervezni ilyen téren, hogy milyen lesz vagy milyen nem, hanem az Úr kezébe adtam a kivitelezést.
5. Kaptál-e már valamilyen visszajelzést a résztvevőktől, fellépőktől?
Igen, kaptam. Még a rendezvényen azt súgták a fülembe, hogy elég szűkös a hely, kicsi a terem, de én ezt pozitív dolognak tartom, ugyanis szép számban megtelt a Stúdió színház. A Sofár együttestől kaptam visszajelzést, Gazsinak nagyon tetszett, azon kívül a meghívott zenészüktől, Bozsoki Szabitól, neki is tetszett a rendezvény és örült, hogy van ilyen.
6. Egyre nagyobb kereteket ölt ez a zenefesztivál, vannak-e már tervek jövőre?
Igen, vannak tervek. A begyűlt adományt is félretettük a jövő évi rendezvényre, ha minden összejön, a Nemzeti Színházban szeretnénk megszervezni.
7. Más hozzáfűznivaló?
Hát…megkérdezlek téged, te is ott voltál. Neked hogy tetszett a fesztivál?
- Először a kritikus énem nyilvánult meg, zavart az össze-vissza álldogáló tömeg és a nem épp tiszta, harmonikus hangzás a színpadon, de a végén már teljesen jól éreztem magam, beszélgettem a zenészekkel és „buliztam” kint is, meg úgy bent is.
Molnárka. és Sütő Alpár
Bibliai könyv
Ruth könyve
Ruth könyvét a héber irodalom egyik mesterművének tekintik. Műfaját tekintve novella. A végleges formáját az Kr.e. az 5. sz-ban elnyerő könyv a bírák korának néhány eseményét ábrázolja. A Bírák könyvében az egész nép életét érintő kérdések jutottak szóhoz. Hősökről, hőstettekről, Isten segítő, mindent legyőző erejéről olvashatunk. Ruth könyve ezzel szemben csupán egy özvegyasszony és menyének története. Cselekményében egy család történetét követhetjük nyomon. Hogyan lesz özveggyé Naómi, hogyan veszti el ezek után két fiát is, és hogyan lesz egyetlen társa egy idegen nép közül származó menye.
Négy fejezetben áll előttünk a történet, mely négy színnek felel meg. Az elsőben a családi tragédia leírását olvashatjuk. A magánytól Naómit a moábita menye menti meg. A második fejezet Ruth alázatáról és szorgalmáról szól. A mezőn dolgozik, az aratók után szedi az elmaradt gabonaszálakat. Mindezt egy rokon földjén teszi, akinek feltűnik Ruth állhatatossága. A harmadik fejezet a fordulópont, amikor egy ószövetségi törvény szokása szerint Ruthot a legközelebbi rokon, Boáz feleségül kéri. A negyedik fejezetben a törvény érvényesítése található, majd pedig egy nemzetségtáblázat, mely Dávid egyik felmenőjeként mutatja be Boázt és Ruthot.
Egy olyan történet ez, amelyből a mindennap embere erőt meríthet. A gondok, a nyomorúság, a gyász és a betegség között is kitartó állhatatos ember cselekedetét nem kerüli el Isten áldása. Ruthnak más földjén, egy számára idegen nemzet tagjai között kellett dolgoznia. Végül a sok kitartás és hányattatás után jóra fordul a sorsa Naómival együtt. Bátran várhatjuk Isten áldását munkánkra, még akkor is, ha minden kilátástalannak tűnik. A becsületes, kitartó helytállásnak gyümölcse lesz.
A könyv egy érdekessége, hogy egy nemzetségtáblázattal végződik, mely Dávid felmenőit mutatja be. Máté is említi Ruthot Krisztus nemzetségtáblázatában (Mt 1,5). Olvassuk a könyvet! Isten erősíteni akar általa, s közben azt is megtudhatjuk milyen nemzetségből származott Dávid és József, Jézus anyjának férje.
Kató F. Szabolcs
Ruth könyvét a héber irodalom egyik mesterművének tekintik. Műfaját tekintve novella. A végleges formáját az Kr.e. az 5. sz-ban elnyerő könyv a bírák korának néhány eseményét ábrázolja. A Bírák könyvében az egész nép életét érintő kérdések jutottak szóhoz. Hősökről, hőstettekről, Isten segítő, mindent legyőző erejéről olvashatunk. Ruth könyve ezzel szemben csupán egy özvegyasszony és menyének története. Cselekményében egy család történetét követhetjük nyomon. Hogyan lesz özveggyé Naómi, hogyan veszti el ezek után két fiát is, és hogyan lesz egyetlen társa egy idegen nép közül származó menye.
Négy fejezetben áll előttünk a történet, mely négy színnek felel meg. Az elsőben a családi tragédia leírását olvashatjuk. A magánytól Naómit a moábita menye menti meg. A második fejezet Ruth alázatáról és szorgalmáról szól. A mezőn dolgozik, az aratók után szedi az elmaradt gabonaszálakat. Mindezt egy rokon földjén teszi, akinek feltűnik Ruth állhatatossága. A harmadik fejezet a fordulópont, amikor egy ószövetségi törvény szokása szerint Ruthot a legközelebbi rokon, Boáz feleségül kéri. A negyedik fejezetben a törvény érvényesítése található, majd pedig egy nemzetségtáblázat, mely Dávid egyik felmenőjeként mutatja be Boázt és Ruthot.
Egy olyan történet ez, amelyből a mindennap embere erőt meríthet. A gondok, a nyomorúság, a gyász és a betegség között is kitartó állhatatos ember cselekedetét nem kerüli el Isten áldása. Ruthnak más földjén, egy számára idegen nemzet tagjai között kellett dolgoznia. Végül a sok kitartás és hányattatás után jóra fordul a sorsa Naómival együtt. Bátran várhatjuk Isten áldását munkánkra, még akkor is, ha minden kilátástalannak tűnik. A becsületes, kitartó helytállásnak gyümölcse lesz.
A könyv egy érdekessége, hogy egy nemzetségtáblázattal végződik, mely Dávid felmenőit mutatja be. Máté is említi Ruthot Krisztus nemzetségtáblázatában (Mt 1,5). Olvassuk a könyvet! Isten erősíteni akar általa, s közben azt is megtudhatjuk milyen nemzetségből származott Dávid és József, Jézus anyjának férje.
Kató F. Szabolcs
Mélybenéző
„Szemtelen” világ
A szem a lélek tükre – mondjuk és halljuk sokszor ezt a szólást. Amikor gyalogosként közlekedek az utcán, eljátszadozom magammal és az emberekkel úgy, hogy utam során mindig a tekinteteket lesem, keresem a szemkontaktust a velem szembejövő emberekkel. Múlt csütörtökön rekordot döntöttem: egy 40 perces sétám során csupán 3 emberrel találkoztam tekintetben. Egyik rám is mosolygott, de ez akkor is kudarc és egyre nagyobb.
Ez csak egy „játék”, de az élő kommunikációs helyzetekben igen nagy szerepet tulajdonítanak a szemnek, a szemkontaktusnak.
A tekintet irányának és tartalmának jelzésértéke van, a tekintettel való kommunikáció többnyire ösztönös, de lehet szándékos is, amikor például a karmester csak a tekintetével vezényel egy zenekart. Kétszemélyes kapcsolatban, - lehet az akár egy találkozás is, vagy hosszabb eltöltött idő a másik emberrel – a személyek kb. 60%-ban néznek egymásra, ebből 30%-ban találkozik tekintetük. Kutatások szerint a kék szeműek félénkebbek, gyakrabban sütik le a szemüket, mint a barna – vagy sötétebb – szeműek, az íriszben lévő melaninpigment mennyisége miatt, ami meghatározza a szem színét és befolyásolja személyiségünket is bizonyos mértékben.
Talán ez a magyarázat a „játékomban” ért kudarcokra. Talán mások is játszották már ezt a játékot, és elment a kedvük, szembesülve a szinte robotoknak tűnő járókelőkkel, és most azért sütik le a fejüket. Vagy csak sietnek, és lesütött szemük előtt lebeg az a láthatatlan cél, amiért loholnak, persze nehéz levenni róla a tekintetüket, nehogy még a végén elszaladjon vagy eltűnjön. Esetleg egyre több ember születik kék szemekkel, vagy alakul át kék szeművé, és ez a szemszín a DNS-ükbe írta a „lesütött fej szabályát”.
Én nem tudom, de nekem is kékek a szemeim.
Molnárka.
A szem a lélek tükre – mondjuk és halljuk sokszor ezt a szólást. Amikor gyalogosként közlekedek az utcán, eljátszadozom magammal és az emberekkel úgy, hogy utam során mindig a tekinteteket lesem, keresem a szemkontaktust a velem szembejövő emberekkel. Múlt csütörtökön rekordot döntöttem: egy 40 perces sétám során csupán 3 emberrel találkoztam tekintetben. Egyik rám is mosolygott, de ez akkor is kudarc és egyre nagyobb.
Ez csak egy „játék”, de az élő kommunikációs helyzetekben igen nagy szerepet tulajdonítanak a szemnek, a szemkontaktusnak.
A tekintet irányának és tartalmának jelzésértéke van, a tekintettel való kommunikáció többnyire ösztönös, de lehet szándékos is, amikor például a karmester csak a tekintetével vezényel egy zenekart. Kétszemélyes kapcsolatban, - lehet az akár egy találkozás is, vagy hosszabb eltöltött idő a másik emberrel – a személyek kb. 60%-ban néznek egymásra, ebből 30%-ban találkozik tekintetük. Kutatások szerint a kék szeműek félénkebbek, gyakrabban sütik le a szemüket, mint a barna – vagy sötétebb – szeműek, az íriszben lévő melaninpigment mennyisége miatt, ami meghatározza a szem színét és befolyásolja személyiségünket is bizonyos mértékben.
Talán ez a magyarázat a „játékomban” ért kudarcokra. Talán mások is játszották már ezt a játékot, és elment a kedvük, szembesülve a szinte robotoknak tűnő járókelőkkel, és most azért sütik le a fejüket. Vagy csak sietnek, és lesütött szemük előtt lebeg az a láthatatlan cél, amiért loholnak, persze nehéz levenni róla a tekintetüket, nehogy még a végén elszaladjon vagy eltűnjön. Esetleg egyre több ember születik kék szemekkel, vagy alakul át kék szeművé, és ez a szemszín a DNS-ükbe írta a „lesütött fej szabályát”.
Én nem tudom, de nekem is kékek a szemeim.
Molnárka.
Beszámoló
A Cse-endes éj megtörése
Idén is megtörtük a karácsonyi éjszaka csendjét. Talán a legizgalmasabb cserealjai tevékenység az együtt-kántálás. Van nekünk egy olyan szokásunk, mint a társadalomnak: hogyha látjuk, hogy valami elég jól működik, akkor megszokást csinálunk belőle, standardizáljuk, megkövesítjük, intézményesítjük és leszögezzük. Ilyen a templomi szolgálatunk is, a „két ének, egy vers” liturgia, és ilyen volt az eddigi kántálási liturgia is: két ének, melyből egyik mindig a Csendes éj. Szép ének, hát persze, de rutinossága oda vezetett, hogy lényegéről megfeledkeztünk, szövegére nem is figyeltünk, a dallam örök szépségével beértük, és üres szívvel próbáltuk átadni a Karácsony örömüzenetét mindenkinek.
Érdekes módon a lelkészi családokat mindig megtiszteltük mindhárom szakaszával, a többi család az elsővel be kellett érje. Néhány helyre mindenki nagy örömmel ment, szívesen ültünk, nevettünk a kijelölt 15 percnél többet is, néhány családhoz meg teljesen üresen ültünk be, műmosollyal, és mértük az egy-egy pohár üdítő megivásához szükséges időt, hogy utána mehessünk tovább.
Kellemes változás volt az idén a Csendes éj kihagyása és két teljesen új ének megszavazása. Úgy éreztem, mindenki lelkesebben énekelte az újakat. Nem tudom, miért, de idén sokkal kevesebb ember kérte, hogy énekeljünk családjának. Vajon megunták a Csendes éjt, a sáros cipőket, a távozásunk utáni mosogatást vagy egyszerűen nem volt kedvük a sok nyüzsgő emberhez? Ahogy a szavak mögé tudunk nézni olykor, próbáljunk meg az ehhez hasonló szokások mögé is betekinteni. Miről szól a kántálás? Ha lényegét elveszítette, egy robotos szokássá vált, és se nekünk, se másnak, sőt, Istennek se jelent örömöt. A hétköznapokban csinálunk úgyis elég örömtelen, lelkesedés-mentes dolgot. És tényleg, nem lelkesedhetünk mindenért mindig. De vannak dolgok, amelyek szimbolikusak, ilyen a kántálás is. Ne legyen szokás, legyen mindig egy kiváltság, hogy általunk jut el sok-sok családhoz az örömhír, melyet fapofával nem lehet átadni.
Köszönet ezért Madaras Lacinak, aki évente meghirdeti és megszervezi ezt az alkalmat, és minden olyan embernek, aki részt vett, akivel beszélgetéssel és kacagással meg lehetett törni a karácsonyi csendes éjt.
Molnárka.
Idén is megtörtük a karácsonyi éjszaka csendjét. Talán a legizgalmasabb cserealjai tevékenység az együtt-kántálás. Van nekünk egy olyan szokásunk, mint a társadalomnak: hogyha látjuk, hogy valami elég jól működik, akkor megszokást csinálunk belőle, standardizáljuk, megkövesítjük, intézményesítjük és leszögezzük. Ilyen a templomi szolgálatunk is, a „két ének, egy vers” liturgia, és ilyen volt az eddigi kántálási liturgia is: két ének, melyből egyik mindig a Csendes éj. Szép ének, hát persze, de rutinossága oda vezetett, hogy lényegéről megfeledkeztünk, szövegére nem is figyeltünk, a dallam örök szépségével beértük, és üres szívvel próbáltuk átadni a Karácsony örömüzenetét mindenkinek.
Érdekes módon a lelkészi családokat mindig megtiszteltük mindhárom szakaszával, a többi család az elsővel be kellett érje. Néhány helyre mindenki nagy örömmel ment, szívesen ültünk, nevettünk a kijelölt 15 percnél többet is, néhány családhoz meg teljesen üresen ültünk be, műmosollyal, és mértük az egy-egy pohár üdítő megivásához szükséges időt, hogy utána mehessünk tovább.
Kellemes változás volt az idén a Csendes éj kihagyása és két teljesen új ének megszavazása. Úgy éreztem, mindenki lelkesebben énekelte az újakat. Nem tudom, miért, de idén sokkal kevesebb ember kérte, hogy énekeljünk családjának. Vajon megunták a Csendes éjt, a sáros cipőket, a távozásunk utáni mosogatást vagy egyszerűen nem volt kedvük a sok nyüzsgő emberhez? Ahogy a szavak mögé tudunk nézni olykor, próbáljunk meg az ehhez hasonló szokások mögé is betekinteni. Miről szól a kántálás? Ha lényegét elveszítette, egy robotos szokássá vált, és se nekünk, se másnak, sőt, Istennek se jelent örömöt. A hétköznapokban csinálunk úgyis elég örömtelen, lelkesedés-mentes dolgot. És tényleg, nem lelkesedhetünk mindenért mindig. De vannak dolgok, amelyek szimbolikusak, ilyen a kántálás is. Ne legyen szokás, legyen mindig egy kiváltság, hogy általunk jut el sok-sok családhoz az örömhír, melyet fapofával nem lehet átadni.
Köszönet ezért Madaras Lacinak, aki évente meghirdeti és megszervezi ezt az alkalmat, és minden olyan embernek, aki részt vett, akivel beszélgetéssel és kacagással meg lehetett törni a karácsonyi csendes éjt.
Molnárka.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)