Majdnem önéletrajz

Majdnem önéletrajz

Mint a szégyenlős gyermek, én is úgy kezdtem. Szűk családi-, és baráti körbe születtem, szerepelni és emberekkel beszélgetni még nem volt merszem. Immár 10 éves vagyok, sokan azt mondják, hogy eljött az idő bemutatkozni a világnak. Kis tétovázás után rájöttem, hogy tényleg igazuk van, hát miért ne ismerhetne meg még több ember, miért ne jelenhetnék meg a nagyvilág előtt?

…10 év telt el, amióta megálmodóim életre hívtak. 2001-ben bújtam ki először …neem a földből, hanem a nyomtatóból. Furcsa volt kipattanni egy ember agyából és napvilágot látni. Az első emberek közül, akik foglalkoztak velem, meg kell említenem Trufán Esztert, Fodor Árpit és Gönczi Istvánt. Létem célja kezdetben az volt, hogy a cserealjai ifi általam is tudja tartani a kapcsolatot a csíki ifivel. Sok idő sok változást feltételez és mára már célom is, kinézetem is más, sőt…a velem foglalkozó emberek is kicserélődtek.

Jelenleg kis életképekből, mozaikokból szeretném összerakni és bemutatni a cserealjai ifit eseményestől, rendezvényestől, hétköznapostól, mindenestől együtt. Lap(i)jaimon rendszeresen található áhítat, mélybenéző, vicc, angyalsaláta, ima, hirdetés, beszámoló, interjú, képek és más érdekes írások. Egy éve havonta elhullatom őket, hiszen a mostani gondozóim olyan odaadással foglalkoznak velem, hogy úgy érzem, minden hónapban megújulok. Először fekete-fehérben láttam és láttattam én is a világot, de kis idő után az események beszínezték lapjaimat. Ezúttal meg szeretném köszönni Kötő Ferencz Barnának, Kötő Anitának, Ercsei Zsuzsannának, Suba István Csongornak, Sütő Alpár Barnának, Porkoláb Briginek és Molnár Beátának, hogy életemet jelenleg kezükben tartják.

Ingyen adom magam, és tudom, hogy ez által mások gazdagodnak. Érdekes jelenség ez. Kihozza belőlem a havi A5-ös megjelenést. Többet akarsz?

Párkapcsolat

Sokan és sokszor kérdezik, hogy bírjátok? Megéri? Kibírjátok? De meddig? Bevallom, engem sokszor már nagyon zavar ez a kérdés. Hogy bírjuk? Hát szemmel láthatóan még megvagyunk mind a ketten. Hogy megéri-e? Ha az ember talál valakit, aki mellett jobbnak, szebbnek, szeretetreméltóbbnak, erősebbnek, fontosnak érzi magát, és ő is ugyanezt szeretné éreztetni a másikkal, akkor ez nem kérdés. A szerelmes és szeretett ember más lesz, magabiztosabb. Szebb. Nyugodtabb. És természetesen boldogabb. Látszik a lépésein, a szemén, a mozdulatain, hogy ő már nincs egyedül, ő már talált valakit, aki szereti úgy, ahogy van, anélkül, hogy meg akarná változtatni. Megkapja azt a lelki egyensúlyt, amit addig másban nem talált meg. Ez ne érné meg?

Hogy meddig? Ameddig csak kell. A szerelem nem helyhez és időhöz kötött. Nem szünteti meg pár ezer kilométer, vagy hónapok. Persze, hogy nem ugyanaz a szemébe nézni, és úgy beszélni vele, vagy csak az interneten keresztül, megölelni igazán, vagy csak gondolatban, látni az arcát élőben, vagy csak egy buta képernyőt bámulni. Néha kicsit elcsügged az ember… elfogy az ereje, elmegy a kedve, s legszívesebben átaludna hónapokat, csak legyen már újra itt… de nem tud már végérvényesen elkeseredni, beleunni a várakozásba, a „távkapcsolat”-ba, mert ő már más lett… magabiztosabb, szebb, nyugodtabb. Látszik a lépésein, a szemén…

Anonymus

Áhitat

"A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben."/1.Kor.12,4-6/

Ha szeretnél találkozni önmagaddal, ha szeretnéd megérteni, hogy "mi dolgod a világon", ha nem

hiszed, hogy mindent jobban tudsz, mint más és netán, mint Isten : jó fogozkodó ez az ige.

Mindenekelőtt lerángat a fellegekből, és fájdalmasan tudtodra adja, hogy nem vagy mindenható, nem te birtokolsz mindent : némelyeket apostolnak rendelt, de nem mindenkit. Némelyeket prófétának-nem mindenkit. Van, aki gyógyítani tud, de képtelen a tanításra. És lehet olyan is, aki "csak" vigasztalni tud.

Ez azt jelenti, bárhogyan is szeretnéd, mindenre nem vagy képes. Számomra ez megkönnyebbülés. Segít megérteni határaimat.Nem használhatatlan eszköz vagyok Isten kezében, csupán nem vagyok mindenre használható. Lényegbeli különbség ez.

Másodszor felemel ez az ige, hiszen azt is elmondja, hogy a magam helyén - ha megtaláltam azt-

nagyon fontos vagyok. Isten gyermeke vagyok, Jézus Krisztus tanítványa. Mi az a tisztség, amit kaptál, és mi az a lelki ajándék, amelynek birtokosa vagy ? Isten minden bizonnyal a szívedre helyezi, és azt kéri számon. A saját lelki ajándékodat és nem a társadét!

Ilyen értelemben nem vagyunk egyenlők, de egymásra vagyunk utalva. Ugyanaz a Lélek különböző módon munkálkodik az egyes emberekben.

Nem mondhatod, hogy tested valamelyik tagjára nincs szükséged- tanít az apostol. Mennyivel igazabb ez egy közösség életében. Senkinek sem mondhatod, hogy nincs szükség rá. A maga helyén , a maga szolgálatával mindenki fontos, és igenis pótolhatatlan. Ezt üzeni Isten, érdemes megfontolni.

Berekméri Kocsis Melinda

Mélybenéző

Féregtelenítsük gondolkodásunkat!

Mindennapjainkat, energiánkat és gondolatainkat leköti és megfertőzi az elképzelt negatív eseményektől való előzetes és ok nélküli félelem, szorongás, aggodalmaskodás. Olyan szorongás és aggodalmaskodás ez, amelynek a tárgya egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. Igaz, hogy nem tudunk minden körülményt, helyzetet, személyt és hatást a kontrollunk alatt tartani, az azonban teljes egészében tőlünk függ, hogyan reagálunk valamire, és miként kezelünk egy valós, vagy valótlan problémát.
Felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összes aggodalmunk 5%-a bizonyul jogosnak, a többi 95% teljesen alaptalan és irracionális. Ráadásul az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek soha nem következnek be, ezért csak képzelt, feltételezett problémák ezek.
Önmagában véve a feszültség még nem rossz, mert ilyenkor a szervezet magasabb fokozatba kapcsol, és a stresszes állapot miatt kémiai anyagok és hormonok árasztják el a testet, ami riadókészültségbe állítja testünk szerveit és rendszereit. Ekkor az agy gyorsabban reagál, a mellékvese erőteljes hormonokat bocsát ki (adrenalin), az izmok, a szív, a tüdő és más szervek fel vannak készítve a gyors reakcióra, így máris készen állunk valami rendkívüli helytállásra egy adott vészhelyzetben.
Az már viszont baj, ha az aggodalom és a szorongás állandósul, ha a szervezet folyamatos készenlétben áll, mert a test és a különféle szervek állandó feszültség alatt vannak. Ez a folyamatos stresszes állapot óriási hatással van a mentális, a fizikai, az érzelmi és a szellemi jóllétünkre; gátolhatja a kreativitást, a hatékonyságot, az emlékező- és koncentrálóképességet, megölheti a lelkesedést, gyengíti az immunrendszert (jobban ki vagyunk téve a betegségeknek, az egyszerű megfázástól kezdve egészen a rákig), és tönkreteheti az emberi kapcsolatokat is.
Ezért szükséges, hogy féregtelenítsük gondolkodásunkat, és minél kevesebb olyan dolgot engedjünk be életünkbe, amely stresszt válthat ki. Ha pedig nem tudjuk elkerülni ezeket a helyzeteket és körülményeket, akkor fejlesszük ki magunkban azt a rugalmas képességet, hogy uralni tudjuk a reakcióinkat ilyen helyzetekben. Minden a mi hozzáállásunkon múlik!
Álljon itt néhány mindennapi stresszoldó tanács:
Legyen rendszeres és folyamatos kommunikációnk Istennel. Az, aki tud leborulni, nehezebben fog kiborulni.
Törekedjünk bizalmas beszélgetésekre olyan személyekkel, akik megértenek bennünket.
A humor kapjon előkelő helyet mindennapjainkban, mert felfrissít és jól hat az egészségünkre is.
Több testmozgás és séta (ép testben ép lélek), kevesebb TV és Internet töltse ki napjainkat.
Állítsunk fel fontossági sorrendet mindabban, amit tennünk kell, és tartsuk is be azt. Legyen gondunk a prioritások pontos meghatározására, illetve a fontos és sürgős teendők gondos elkülönítésére.
Tudatosan éljünk kevesebb elvárással önmagunk és mások irányába is, mert nem vagyok tökéletes sem én, sem más.
Több csendet és nyugalmat engedjünk be életünkbe.
Ez olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak tudatosság kell hozzá! Egy tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata féregtelenítheti gondolkodásunkat, és kiegyensúlyozottabbá tehet bennünket jelenlegi körülményeinktől és élethelyzeteinktől függetlenül.

Imre István Zoltán

Munkatárs

Be kell mutatkozni. Érdekes dolog ez, mert nem lehet tudni, kinek és hogyan. Amikor egy ismeretlen embernek mutatkozom be, általában kézfogással köszöntöm, elmondom a nevem és azt, hogy „örvendek”.

Nos, Molnár Beáta vagyok, Molnárkának vagy Beának szólítanak, örvendek.

A kézfogás: kézfejem elég kicsi, általában hideg. Karom kb. akkora, hogy belefér egy átlag-blúz ujjába. Tekintetem egyenesen a másik félre szegeződik, és belenézve, ő azt gondol, amit akar. Mosolyogni ilyenkor is csak akkor szoktam, ha éppen természetes késztetést érzek rá. A következő fázis az általános tudnivalók ismertetése, mintha az adná a keretet majd a tartalomnak.

Az én tartalmam keretei a következők: egyetemista vagyok, Vásárhelyen lakom, kedvenc évszakom a tél, és nem szeretem a tavaszt (stb.). A Cserelapiba egy éve írogatok. Ez volt az első lap, amibe megjelent valami általam írt gondolatfuttatás. Jó együttműködni a többiekkel, s kicsit adni az olvasóknak is magamból. Szeretem azt az érzést, amikor leülök egy darab tiszta lap fölé és azt érzem, hogy most bármi történhet. Általában minden írásom így születik, azok is, amelyek olvashatók a Cserelapiban, és azok is, amelyek nem.

Munkatárs

Ki vagyok én?
Hit, vágy, erő, vita, öröm, család, szervezés, barátok, hiszti, szó, kirándulás, szenvedély, önmegvalosítás, kudarc, szerelem, könyv, siker, vita, zene, felemelkedés, őszinteség, túlzás, akarat és akaratosság, vicc, nevetés... mindez pörgő személyemhez tartozik.
Alakul a kép?

Munkatárs

A hosszabbik nevem Ercsei Zsuzsanna, a kedves egyszerűség jegyében Zsu vagyok az ismerősök, barátok, család és a Cserelapi számára. 10 éve járok ifire, akárcsak a Cserelapi, ezért is fontos nekem, hogy létezzen. Írni és írni hagyni, szerintem ez fedi a szerkesztőségünk elképzeléseit és tevékenységét. Számomra a leírt szó varázseszköz, mellyel el lehet mondani mélyről jövő, rejtett, mesélő, komoly- csodás, feddő- szeretgető gondolatokat is. A Lapi teret ad ehhez és összeköti szófüzérei által Cserealja apraját- nagyját.
Én soha nem használok piszkozatot, ami jön, azt papírra/ képernyőre vetem, nincs eredeti és javított példány, de az összes többi cikket korrektúrázom nagy igyekezettel, ám nem mindig tökéletesen. A szépség, a tájak, rímek, dallamok, illatok, ízek és színek a meleg és az ölelés áll közel a szívemhez. Ezt igyekszem szavakban, képekben (kollázsokban) megörökíteni nektek, nekünk. Felteszek hát mindent egy lap(i)ra!

Munkatárs

Sütő Alpár – Barna , immár egy éve a Cserelapi szerkesztője, pontosabban ahogy én mondom: „adminisztrátora” ugyanis én nagyon ritkán írok cikket, de ezt a kedves olvasóink észelelik.Hogy mi az én feladatom??? Jogos a kérdés... általában én szerzem be az áhitatot és a nyomtatáshoz való pénzt.
Egy átlag 17 éves ember vagyok, iskolába járok (Bolyai Farkas Elméleti Liceum – Természettudomány), ezenkívül intézkedem a „kisifin” és az AFTER 5 zenekaron belül.Szeretek kirándulni, filmet nézni, zenét hallgatni és a barátaimra időt szánni, jaaa és teázni.
Aki többet szeretne tudni,az... keressen meg:P

Kisifis kirándulás

Hol volt a ratosnyai kirándulás?

Hol volt és hol nem volt a ratosnyai kirándulás, …volt egyszer egy ötlet. Egy zseniális ötlet, miszerint még jobb közösséggé tudnánk kovácsolódni egy kiruccanás segítségével: egy kis vonatozás, egy kis hó, beszélgetés, játék, vita, közös alvás, szolgálat, megfagyás és kiengedés, stb. összegéből, szorzatából olyan szép eredményünk lesz, hogy mindenki élvezheti még sokáig (ne felejtsük elosztani az eredményt 17-tel, mivel ennyien voltunk).
Egy matek feladatot is két féle módon lehet megoldani: egyszerűen vagy bonyolultan. A mi eredményünk bizony egy bonyolult feladat megoldásának eredménye lett. A kiruccanás ötletét mindenki lelkesen támogatta, de amikor a jelentkező listát kezdtük írni, kiderült, hogy nincs annyi jelentkező, amennyi szükséges ahhoz, hogy meleg szobákkal fogadjanak. 15 fős csapatot kellett volna összeszedjünk (+ / - 2), de még a minimumot sem ütöttük. Érdekes műveletek mentek végbe közöttünk. Például, ha kivontunk magunkból egyet, akkor négyen tűntek el és fordítva ( - Győző = - Sámuel, - Blanka, - Mikolt). Miután kétségbeesetten össze-vissza kerestünk minden volt kis ifist, telefonáltunk mindenkinek, de semmi eredmény…sikerült meggyőznünk Győzőt, hogy mégis jöjjön el velünk, így a probléma valahogy megoldódott: Győző részvételével kaptunk + Sámuelt, + Blankát. A kiruccanás előtti napokban még „hol volt, hol nem volt a ratosnyai kirándulás”…nem tudtuk, hogy mi lesz. Lelkesek voltunk, de a nem megfelelő létszám miatt majdnem kisiklottunk a terveink sínjeiről. Végül a bejelentkezést megerősítő telefonálás előtt pár órával sikeresen összegyűltünk elegen, hála néhány későkása embernek. De a lényeg lényege lényegében lényegtelen, kikerekedett a mágikus 15-ös, sőt felül is kerekedett önmagán, és 17-essé változott. Minden megvolt a kovácsolódáshoz, indultunk is szombat hajnalban a művelet helyszínére: Ratosnyára. Ekkor már mindenkinek világos volt, hogy (hol) lesz (a) kirándulás. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretem, sőt kimondottan utálom a reggeleket, bármilyen napról legyen szó. Szeretnék addig aludni, amíg magamtól megébrednék, és szép lassan fel is ébrednék, felkelnék, innék egy finom teát vagy kávét, meg hasonlók. Mégis, az indulás reggelén energikusan és vidáman ébredtem, s ez tartott egész hétvégén. Jó volt érezni, ahogy bemászik a bőröm alá a hideg, a kabátom alá ( köszi fiúk! ) a hó, a tüdőmbe a friss levegő.
Talán a hideg volt az oka annak, hogy közelebb kerültünk egymáshoz (a hőátadás miatt), de úgy gondolom, hogy mindenki elmondhatja magáról, hogy jobban megismert legalább egy embert, és volt legalább egy tartalmas beszélgetése. És ha a testünk nem is, de lelkünk melegedett egymás közelségében. Köszöni a lelkem a ti lelketeknek. 




Molnár Beáta (Molnárka.)

Ifis Alkalom!

Tegyetek tanítványokká minden népeket. Ifi, másképp.

Előzmény:
Hello!
Holnap este egy cigányok közötti misszionárius lesz a vendégünk, Zoli. A sárpataki cigányok között végzi a missziót, néhány felnőtt cigányt is hoz, akik bizonyságot tesznek majd hitükről. Mission impossible? Az evangélium el kell jusson a Föld végső határáig és a legkeményebb szívekig. A cigánymisszióról, a közösségben folyó munkáról lesz szó. Gyertek el, szeretettel várunk, hozzatok másokat is.
A Devla veletek!
Következmény:
Megérkezett Zoli, négy fiatal cigány kíséretében- két pici lánnyal és két családfenntartóval. Olvasva Előd levelét, eszembe jutott egyik tanárom nyelvbotlása, mikor ciánkatasztrófa helyett cigánykatasztrófát mondott, és mindenki nevetésben tört ki. Vajon tényleg katasztrófát jelentenek ránk a cigányok? Hiszen annyi probléma van velük, a bűnözéstől kezdve a munkakerülésükön, zabolátlanul gyors szaporodásukon át egészen a „bőrük illatáig” megbélyegzettek sokunk szemében. Az a reménytelennek mondott faj, akikre csak legyintünk, orrot- szájat húzunk és elkerüljük, ha csak lehet.
Nos, Dohi Zoltán, miután eléggé kalandos módon megtért, ateistából hívő keresztyén lett, önszántából kereste fel a sárpataki cigány közösséget, az ún. „Szerbia” lakóit, hogy gyökeresen megváltoztassa az életüket, átadva nekik az evangéliumot elméletben, de cselekedetekben is. Nem könnyű egy életet misszióra áldozni, s noha a székelyföldi születésű fiatalember már megnősült, három saját gyereket nevel, bemerészkedett ebbe a bizonytalansággal teli, talán ijesztőnek is mondható környezetbe. Örökbe fogadott még egy cigányfiúcskát, és mondhatnánk, egy egész 1500 főt számláló nagy családot.
Zoli csendes, nyugodt, megfontolt, rendkívül kedves szavakkal, nyíltan és őszintén beszél a nehézségekről és az örömökről egyaránt. Azt vallja, hogy számára egyetlen egy dolog fontos, mérv- és irányadó: Jézus követése. Ahogy mesélt a Szerbiában lévő körülményekről és eseményekről, az ember szájtátva ámul- bámul. Jó sok kitartás kell megtörni a szíveket, a berögzült rossz szokásokat, a gének szavát, a romboló családi példamutatást, lehámozni a gonoszság tudását és cseppenként adagolni a jót, elhitetni a szépet és elfogadtatni a krisztusit. A lemondásokat Isten sokszorosan visszapótolja.
A cigányok babonásak, de talán éppen ezért is, fogékonyabbak a hitre. István és Edi, a meghívottak elmesélték, hogyan sikerült megtérniük, felhagyniuk az orvhalászattal, lopással, verekedéssel és egyéb bűnbarát tevékenységekkel. Amilyen közel álltak ahhoz, hogy börtönben csücsüljenek, olyan közel állnak most Istenhez, és már értik, mi az a tiszta szív s a vele járó boldogság. Ami még meglepő volt, hogy én még kevésszer hallottam ilyen őszintén és mélyen beszélni valakit a bűnbánatról és a hitről, mint ezeket az embereket, a kislányok pedig annyi igét idéztek szó szerint fejből, amennyit sosem feltételeznél ekkora csöppségekről. Sokan vagyunk sokfélék, s ez még a cigány társadalmon belül is valóság. Ami káros, azt nemcsak elpusztítani, hanem beoltani is lehet, hogy átalakuljon és gyümölcsöt teremjen. Az vesse az első követ…
Bővebben: http://avenoroma.blogspot.com/ Zsu

Viszketés

Ha nemcsak a füle viszket...

Kivel nem fordul elő, hogy napjában legalább egyszer viszkessen? Talán nem is tudatosítjuk, de vakarózni szoktunk bőrfelületünk több tájékán, naponta többször is. Ha már sikerült túllépni a népi hiedelmben elterjedt jobb tenyér, bal tenyér, jobb szem, bal szem stb. viszketésének okain, rátérhetünk tudományosabb magyarázatokra is. Általában vakarózással enyhítjük testünk valamely felületének viszketését, amikor igényeltetik. Mi van ám akkor, ha az egyszeri vakarózás alig pár másodpercig hatásos? És mi van akkor, ha nemcsak többször, de egyszerre több helyen is elkezdünk viszketni? Végül, mi rosszabb annál, ha ez már huzamosabb ideig eltart?
Gyerekkorban a viszketőpor alkalmazása bosszantásból játszótársainkon még tréfás időtöltésnek számított. Viszont amikor az apró, vörös pontok képesek több napig a házban tartani, és vakarózásra szűkíteni a szabadidő tevékenységek skáláját, rájövünk, hogy ez magától nem fog megoldódni. Himlő, skarlát, rühesség, allergia… minden eszébe jut szegény betegnek, és eldönti, hogy az ismerősei, a fórumok és belső késztetés hatására orvoshoz fordul.
Itt veszi kezdetét a kirándulás ideje, amikor ajtóról ajtóra lehet bekopogni különböző kórházak rendelőibe. Bőrgyógyásztól fertőzőig - sok helyre bekopoghat az ember, és már- már enyhül gyakori viszketése annak tudatában, hogy nemsokára orvosolva lesz, gyógyszert írnak fel, mentolos rázókeveréket javasolnak, és minden megoldódik. A diagnosztizálás nem egyszerű folyamat, főleg ha különböző betegségek tünetei keverednek, és lassan-lassan atípusosnak minősül a páciens. Ha végülis a bőrgyógyász allergiára voksol, még akkor sem lehet felszusszanni. Nem ám, amíg az okát nem sikerul valahogy kisilabizálni. Különben retteghet az ember, hogy ha már gyógyszeres kezelése, injekciózása lejárt, mikor és hol üti fel az fejét újra egy-két, esetleg több kis, piros folt.
Ha hiszitek, ha nem ez egy olyan megtörtént eset ecsetelése volt, melyből a páciens (ezúttal jómagam) levont néhány olyan következtetést, amely megváltoztatja további életvitelét. Azon kívül, hogy ezután villámgyorsan leltározom agyamban a lehetséges betegségeket, miután kétszer, háromszor is elgondolkozm azon, hogy vakarózzam-e, egy rövid ima a bevezetésem: “Uram, add, hogy ne...”, amely viszont hosszabb Istenhez való forduláshoz vezet. Ez az időszak emlékeztető lesz arra, hogy testestől, lelkestől Isten áldásai vagyunk, akik mind egészséges, mind beteges állapotunkban fordulhatunk hozzá. Azt is megfigyeltem, hogy megpróbáltatások idején örömmel szoktam emlékezni jólétemre, de a jólét idején ok nélkül is hajlamos vagyok nyavalyogni. Négy helyen találtam a Bibliában viszketésről szóló Igeverset, s mindegyik megfontolandó:
Először is a viszketés a betegségek kategoriájába soroltatatott már Mózes idejében, amikor a papi tisztséggel járó követelményekbe is bele volt foglalva, hogy nem mutathatott be áldozatot “se törött lábú, se törött kezű ember; vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemű, viszketeges vagy sömörgös vagy sérves.” (Mózes III. könyve: 21: 19-20). A tiltás a beteg áldozati állatra is kiterjedt, amely nem kedves az Úrnak: “Ne mutasatok be az Úrnak vakot, tört csontut, sérültet, szemölcsöset, viszketegest vagy sömöröset.” (Mózes III. könyve: 22:22) A viszketegség egyben büntetés, és indokolt elgondolkozni az okán: “Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.” (Mózes V. könyve: 28:27) Ugyanakkor jó lesz az elkövetkezendőkben is megmaradni az egészséges tudomány keretein belül, és nem szeszélyes ösvényeken kitaposni a gyógyulás útját. “Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.“ (II. Timóteus levél:4:3)
Ha a kezelés során bármely szokatlan tünet jelentkezne, azonnal imádságban keresse fel Kezelőorvosát vagy ennek segédjét: a Gyógyszerészt!

Szigeti Szidi 

Ima Február

Jöjj Jézus, Életem! Kérlek, Lelked által mosd meg a szívem, gyógyítsd meg lelkem, véred által győzd le bennem a bűnt! Mert tisztátalan és bűnös szívemmel szüntelen vétek ellened és embertársaim ellen.
Köszönöm Mennyei Atyám, hogy Te előre láttad ezt, tudtad, hogy saját erőnkből nem állhatunk meg, szükségünk van szent Fiad kiontott vérére. Alázatos szívvel adok hálát ezért a kegyelemért. Köszönöm, hogy messzire veted vétkeimet, elfelejted azokat, feneketlen tó mélyére dobod. Vedd el, kérlek horgászbotom, hogy soha ne vágyjam újra rá, hogy tudjam én is elfelejteni! Szeretlek Uram, én erősségem, nem akarlak bántani, megszomorítani. A Te igaz embered akarok lenni, akiben gyönyörködsz.
Ó, add Uram, hogy tudjam én is azt mondani, hogy nem a meghátrálás embere vagyok, hogy elvesszek, hanem a hité, hogy életet nyerjek. Adj, kérlek nekem állhatatosságot, erős testet és lelket, mely megáll a kísértésben, hogy az javára, és ne romlására váljon, és így elnyerje az örök élet koronáját, és Veled együtt örvendezzen a Te országodban Uram, Királyom! A Te orcád fényessége és jelenléte tegye boldoggá! Vágyom rá Atyám, hogy jöjjön el a Te országod!
Legyen meg a Te akaratod!
Ámen