Majdnem önéletrajz

Majdnem önéletrajz

Mint a szégyenlős gyermek, én is úgy kezdtem. Szűk családi-, és baráti körbe születtem, szerepelni és emberekkel beszélgetni még nem volt merszem. Immár 10 éves vagyok, sokan azt mondják, hogy eljött az idő bemutatkozni a világnak. Kis tétovázás után rájöttem, hogy tényleg igazuk van, hát miért ne ismerhetne meg még több ember, miért ne jelenhetnék meg a nagyvilág előtt?

…10 év telt el, amióta megálmodóim életre hívtak. 2001-ben bújtam ki először …neem a földből, hanem a nyomtatóból. Furcsa volt kipattanni egy ember agyából és napvilágot látni. Az első emberek közül, akik foglalkoztak velem, meg kell említenem Trufán Esztert, Fodor Árpit és Gönczi Istvánt. Létem célja kezdetben az volt, hogy a cserealjai ifi általam is tudja tartani a kapcsolatot a csíki ifivel. Sok idő sok változást feltételez és mára már célom is, kinézetem is más, sőt…a velem foglalkozó emberek is kicserélődtek.

Jelenleg kis életképekből, mozaikokból szeretném összerakni és bemutatni a cserealjai ifit eseményestől, rendezvényestől, hétköznapostól, mindenestől együtt. Lap(i)jaimon rendszeresen található áhítat, mélybenéző, vicc, angyalsaláta, ima, hirdetés, beszámoló, interjú, képek és más érdekes írások. Egy éve havonta elhullatom őket, hiszen a mostani gondozóim olyan odaadással foglalkoznak velem, hogy úgy érzem, minden hónapban megújulok. Először fekete-fehérben láttam és láttattam én is a világot, de kis idő után az események beszínezték lapjaimat. Ezúttal meg szeretném köszönni Kötő Ferencz Barnának, Kötő Anitának, Ercsei Zsuzsannának, Suba István Csongornak, Sütő Alpár Barnának, Porkoláb Briginek és Molnár Beátának, hogy életemet jelenleg kezükben tartják.

Ingyen adom magam, és tudom, hogy ez által mások gazdagodnak. Érdekes jelenség ez. Kihozza belőlem a havi A5-ös megjelenést. Többet akarsz?

Párkapcsolat

Sokan és sokszor kérdezik, hogy bírjátok? Megéri? Kibírjátok? De meddig? Bevallom, engem sokszor már nagyon zavar ez a kérdés. Hogy bírjuk? Hát szemmel láthatóan még megvagyunk mind a ketten. Hogy megéri-e? Ha az ember talál valakit, aki mellett jobbnak, szebbnek, szeretetreméltóbbnak, erősebbnek, fontosnak érzi magát, és ő is ugyanezt szeretné éreztetni a másikkal, akkor ez nem kérdés. A szerelmes és szeretett ember más lesz, magabiztosabb. Szebb. Nyugodtabb. És természetesen boldogabb. Látszik a lépésein, a szemén, a mozdulatain, hogy ő már nincs egyedül, ő már talált valakit, aki szereti úgy, ahogy van, anélkül, hogy meg akarná változtatni. Megkapja azt a lelki egyensúlyt, amit addig másban nem talált meg. Ez ne érné meg?

Hogy meddig? Ameddig csak kell. A szerelem nem helyhez és időhöz kötött. Nem szünteti meg pár ezer kilométer, vagy hónapok. Persze, hogy nem ugyanaz a szemébe nézni, és úgy beszélni vele, vagy csak az interneten keresztül, megölelni igazán, vagy csak gondolatban, látni az arcát élőben, vagy csak egy buta képernyőt bámulni. Néha kicsit elcsügged az ember… elfogy az ereje, elmegy a kedve, s legszívesebben átaludna hónapokat, csak legyen már újra itt… de nem tud már végérvényesen elkeseredni, beleunni a várakozásba, a „távkapcsolat”-ba, mert ő már más lett… magabiztosabb, szebb, nyugodtabb. Látszik a lépésein, a szemén…

Anonymus

Áhitat

"A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben."/1.Kor.12,4-6/

Ha szeretnél találkozni önmagaddal, ha szeretnéd megérteni, hogy "mi dolgod a világon", ha nem

hiszed, hogy mindent jobban tudsz, mint más és netán, mint Isten : jó fogozkodó ez az ige.

Mindenekelőtt lerángat a fellegekből, és fájdalmasan tudtodra adja, hogy nem vagy mindenható, nem te birtokolsz mindent : némelyeket apostolnak rendelt, de nem mindenkit. Némelyeket prófétának-nem mindenkit. Van, aki gyógyítani tud, de képtelen a tanításra. És lehet olyan is, aki "csak" vigasztalni tud.

Ez azt jelenti, bárhogyan is szeretnéd, mindenre nem vagy képes. Számomra ez megkönnyebbülés. Segít megérteni határaimat.Nem használhatatlan eszköz vagyok Isten kezében, csupán nem vagyok mindenre használható. Lényegbeli különbség ez.

Másodszor felemel ez az ige, hiszen azt is elmondja, hogy a magam helyén - ha megtaláltam azt-

nagyon fontos vagyok. Isten gyermeke vagyok, Jézus Krisztus tanítványa. Mi az a tisztség, amit kaptál, és mi az a lelki ajándék, amelynek birtokosa vagy ? Isten minden bizonnyal a szívedre helyezi, és azt kéri számon. A saját lelki ajándékodat és nem a társadét!

Ilyen értelemben nem vagyunk egyenlők, de egymásra vagyunk utalva. Ugyanaz a Lélek különböző módon munkálkodik az egyes emberekben.

Nem mondhatod, hogy tested valamelyik tagjára nincs szükséged- tanít az apostol. Mennyivel igazabb ez egy közösség életében. Senkinek sem mondhatod, hogy nincs szükség rá. A maga helyén , a maga szolgálatával mindenki fontos, és igenis pótolhatatlan. Ezt üzeni Isten, érdemes megfontolni.

Berekméri Kocsis Melinda

Mélybenéző

Féregtelenítsük gondolkodásunkat!

Mindennapjainkat, energiánkat és gondolatainkat leköti és megfertőzi az elképzelt negatív eseményektől való előzetes és ok nélküli félelem, szorongás, aggodalmaskodás. Olyan szorongás és aggodalmaskodás ez, amelynek a tárgya egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. Igaz, hogy nem tudunk minden körülményt, helyzetet, személyt és hatást a kontrollunk alatt tartani, az azonban teljes egészében tőlünk függ, hogyan reagálunk valamire, és miként kezelünk egy valós, vagy valótlan problémát.
Felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összes aggodalmunk 5%-a bizonyul jogosnak, a többi 95% teljesen alaptalan és irracionális. Ráadásul az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek soha nem következnek be, ezért csak képzelt, feltételezett problémák ezek.
Önmagában véve a feszültség még nem rossz, mert ilyenkor a szervezet magasabb fokozatba kapcsol, és a stresszes állapot miatt kémiai anyagok és hormonok árasztják el a testet, ami riadókészültségbe állítja testünk szerveit és rendszereit. Ekkor az agy gyorsabban reagál, a mellékvese erőteljes hormonokat bocsát ki (adrenalin), az izmok, a szív, a tüdő és más szervek fel vannak készítve a gyors reakcióra, így máris készen állunk valami rendkívüli helytállásra egy adott vészhelyzetben.
Az már viszont baj, ha az aggodalom és a szorongás állandósul, ha a szervezet folyamatos készenlétben áll, mert a test és a különféle szervek állandó feszültség alatt vannak. Ez a folyamatos stresszes állapot óriási hatással van a mentális, a fizikai, az érzelmi és a szellemi jóllétünkre; gátolhatja a kreativitást, a hatékonyságot, az emlékező- és koncentrálóképességet, megölheti a lelkesedést, gyengíti az immunrendszert (jobban ki vagyunk téve a betegségeknek, az egyszerű megfázástól kezdve egészen a rákig), és tönkreteheti az emberi kapcsolatokat is.
Ezért szükséges, hogy féregtelenítsük gondolkodásunkat, és minél kevesebb olyan dolgot engedjünk be életünkbe, amely stresszt válthat ki. Ha pedig nem tudjuk elkerülni ezeket a helyzeteket és körülményeket, akkor fejlesszük ki magunkban azt a rugalmas képességet, hogy uralni tudjuk a reakcióinkat ilyen helyzetekben. Minden a mi hozzáállásunkon múlik!
Álljon itt néhány mindennapi stresszoldó tanács:
Legyen rendszeres és folyamatos kommunikációnk Istennel. Az, aki tud leborulni, nehezebben fog kiborulni.
Törekedjünk bizalmas beszélgetésekre olyan személyekkel, akik megértenek bennünket.
A humor kapjon előkelő helyet mindennapjainkban, mert felfrissít és jól hat az egészségünkre is.
Több testmozgás és séta (ép testben ép lélek), kevesebb TV és Internet töltse ki napjainkat.
Állítsunk fel fontossági sorrendet mindabban, amit tennünk kell, és tartsuk is be azt. Legyen gondunk a prioritások pontos meghatározására, illetve a fontos és sürgős teendők gondos elkülönítésére.
Tudatosan éljünk kevesebb elvárással önmagunk és mások irányába is, mert nem vagyok tökéletes sem én, sem más.
Több csendet és nyugalmat engedjünk be életünkbe.
Ez olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak tudatosság kell hozzá! Egy tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata féregtelenítheti gondolkodásunkat, és kiegyensúlyozottabbá tehet bennünket jelenlegi körülményeinktől és élethelyzeteinktől függetlenül.

Imre István Zoltán

Munkatárs

Be kell mutatkozni. Érdekes dolog ez, mert nem lehet tudni, kinek és hogyan. Amikor egy ismeretlen embernek mutatkozom be, általában kézfogással köszöntöm, elmondom a nevem és azt, hogy „örvendek”.

Nos, Molnár Beáta vagyok, Molnárkának vagy Beának szólítanak, örvendek.

A kézfogás: kézfejem elég kicsi, általában hideg. Karom kb. akkora, hogy belefér egy átlag-blúz ujjába. Tekintetem egyenesen a másik félre szegeződik, és belenézve, ő azt gondol, amit akar. Mosolyogni ilyenkor is csak akkor szoktam, ha éppen természetes késztetést érzek rá. A következő fázis az általános tudnivalók ismertetése, mintha az adná a keretet majd a tartalomnak.

Az én tartalmam keretei a következők: egyetemista vagyok, Vásárhelyen lakom, kedvenc évszakom a tél, és nem szeretem a tavaszt (stb.). A Cserelapiba egy éve írogatok. Ez volt az első lap, amibe megjelent valami általam írt gondolatfuttatás. Jó együttműködni a többiekkel, s kicsit adni az olvasóknak is magamból. Szeretem azt az érzést, amikor leülök egy darab tiszta lap fölé és azt érzem, hogy most bármi történhet. Általában minden írásom így születik, azok is, amelyek olvashatók a Cserelapiban, és azok is, amelyek nem.

Munkatárs

Ki vagyok én?
Hit, vágy, erő, vita, öröm, család, szervezés, barátok, hiszti, szó, kirándulás, szenvedély, önmegvalosítás, kudarc, szerelem, könyv, siker, vita, zene, felemelkedés, őszinteség, túlzás, akarat és akaratosság, vicc, nevetés... mindez pörgő személyemhez tartozik.
Alakul a kép?

Munkatárs

A hosszabbik nevem Ercsei Zsuzsanna, a kedves egyszerűség jegyében Zsu vagyok az ismerősök, barátok, család és a Cserelapi számára. 10 éve járok ifire, akárcsak a Cserelapi, ezért is fontos nekem, hogy létezzen. Írni és írni hagyni, szerintem ez fedi a szerkesztőségünk elképzeléseit és tevékenységét. Számomra a leírt szó varázseszköz, mellyel el lehet mondani mélyről jövő, rejtett, mesélő, komoly- csodás, feddő- szeretgető gondolatokat is. A Lapi teret ad ehhez és összeköti szófüzérei által Cserealja apraját- nagyját.
Én soha nem használok piszkozatot, ami jön, azt papírra/ képernyőre vetem, nincs eredeti és javított példány, de az összes többi cikket korrektúrázom nagy igyekezettel, ám nem mindig tökéletesen. A szépség, a tájak, rímek, dallamok, illatok, ízek és színek a meleg és az ölelés áll közel a szívemhez. Ezt igyekszem szavakban, képekben (kollázsokban) megörökíteni nektek, nekünk. Felteszek hát mindent egy lap(i)ra!

Munkatárs

Sütő Alpár – Barna , immár egy éve a Cserelapi szerkesztője, pontosabban ahogy én mondom: „adminisztrátora” ugyanis én nagyon ritkán írok cikket, de ezt a kedves olvasóink észelelik.Hogy mi az én feladatom??? Jogos a kérdés... általában én szerzem be az áhitatot és a nyomtatáshoz való pénzt.
Egy átlag 17 éves ember vagyok, iskolába járok (Bolyai Farkas Elméleti Liceum – Természettudomány), ezenkívül intézkedem a „kisifin” és az AFTER 5 zenekaron belül.Szeretek kirándulni, filmet nézni, zenét hallgatni és a barátaimra időt szánni, jaaa és teázni.
Aki többet szeretne tudni,az... keressen meg:P

Kisifis kirándulás

Hol volt a ratosnyai kirándulás?

Hol volt és hol nem volt a ratosnyai kirándulás, …volt egyszer egy ötlet. Egy zseniális ötlet, miszerint még jobb közösséggé tudnánk kovácsolódni egy kiruccanás segítségével: egy kis vonatozás, egy kis hó, beszélgetés, játék, vita, közös alvás, szolgálat, megfagyás és kiengedés, stb. összegéből, szorzatából olyan szép eredményünk lesz, hogy mindenki élvezheti még sokáig (ne felejtsük elosztani az eredményt 17-tel, mivel ennyien voltunk).
Egy matek feladatot is két féle módon lehet megoldani: egyszerűen vagy bonyolultan. A mi eredményünk bizony egy bonyolult feladat megoldásának eredménye lett. A kiruccanás ötletét mindenki lelkesen támogatta, de amikor a jelentkező listát kezdtük írni, kiderült, hogy nincs annyi jelentkező, amennyi szükséges ahhoz, hogy meleg szobákkal fogadjanak. 15 fős csapatot kellett volna összeszedjünk (+ / - 2), de még a minimumot sem ütöttük. Érdekes műveletek mentek végbe közöttünk. Például, ha kivontunk magunkból egyet, akkor négyen tűntek el és fordítva ( - Győző = - Sámuel, - Blanka, - Mikolt). Miután kétségbeesetten össze-vissza kerestünk minden volt kis ifist, telefonáltunk mindenkinek, de semmi eredmény…sikerült meggyőznünk Győzőt, hogy mégis jöjjön el velünk, így a probléma valahogy megoldódott: Győző részvételével kaptunk + Sámuelt, + Blankát. A kiruccanás előtti napokban még „hol volt, hol nem volt a ratosnyai kirándulás”…nem tudtuk, hogy mi lesz. Lelkesek voltunk, de a nem megfelelő létszám miatt majdnem kisiklottunk a terveink sínjeiről. Végül a bejelentkezést megerősítő telefonálás előtt pár órával sikeresen összegyűltünk elegen, hála néhány későkása embernek. De a lényeg lényege lényegében lényegtelen, kikerekedett a mágikus 15-ös, sőt felül is kerekedett önmagán, és 17-essé változott. Minden megvolt a kovácsolódáshoz, indultunk is szombat hajnalban a művelet helyszínére: Ratosnyára. Ekkor már mindenkinek világos volt, hogy (hol) lesz (a) kirándulás. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretem, sőt kimondottan utálom a reggeleket, bármilyen napról legyen szó. Szeretnék addig aludni, amíg magamtól megébrednék, és szép lassan fel is ébrednék, felkelnék, innék egy finom teát vagy kávét, meg hasonlók. Mégis, az indulás reggelén energikusan és vidáman ébredtem, s ez tartott egész hétvégén. Jó volt érezni, ahogy bemászik a bőröm alá a hideg, a kabátom alá ( köszi fiúk! ) a hó, a tüdőmbe a friss levegő.
Talán a hideg volt az oka annak, hogy közelebb kerültünk egymáshoz (a hőátadás miatt), de úgy gondolom, hogy mindenki elmondhatja magáról, hogy jobban megismert legalább egy embert, és volt legalább egy tartalmas beszélgetése. És ha a testünk nem is, de lelkünk melegedett egymás közelségében. Köszöni a lelkem a ti lelketeknek. 




Molnár Beáta (Molnárka.)

Ifis Alkalom!

Tegyetek tanítványokká minden népeket. Ifi, másképp.

Előzmény:
Hello!
Holnap este egy cigányok közötti misszionárius lesz a vendégünk, Zoli. A sárpataki cigányok között végzi a missziót, néhány felnőtt cigányt is hoz, akik bizonyságot tesznek majd hitükről. Mission impossible? Az evangélium el kell jusson a Föld végső határáig és a legkeményebb szívekig. A cigánymisszióról, a közösségben folyó munkáról lesz szó. Gyertek el, szeretettel várunk, hozzatok másokat is.
A Devla veletek!
Következmény:
Megérkezett Zoli, négy fiatal cigány kíséretében- két pici lánnyal és két családfenntartóval. Olvasva Előd levelét, eszembe jutott egyik tanárom nyelvbotlása, mikor ciánkatasztrófa helyett cigánykatasztrófát mondott, és mindenki nevetésben tört ki. Vajon tényleg katasztrófát jelentenek ránk a cigányok? Hiszen annyi probléma van velük, a bűnözéstől kezdve a munkakerülésükön, zabolátlanul gyors szaporodásukon át egészen a „bőrük illatáig” megbélyegzettek sokunk szemében. Az a reménytelennek mondott faj, akikre csak legyintünk, orrot- szájat húzunk és elkerüljük, ha csak lehet.
Nos, Dohi Zoltán, miután eléggé kalandos módon megtért, ateistából hívő keresztyén lett, önszántából kereste fel a sárpataki cigány közösséget, az ún. „Szerbia” lakóit, hogy gyökeresen megváltoztassa az életüket, átadva nekik az evangéliumot elméletben, de cselekedetekben is. Nem könnyű egy életet misszióra áldozni, s noha a székelyföldi születésű fiatalember már megnősült, három saját gyereket nevel, bemerészkedett ebbe a bizonytalansággal teli, talán ijesztőnek is mondható környezetbe. Örökbe fogadott még egy cigányfiúcskát, és mondhatnánk, egy egész 1500 főt számláló nagy családot.
Zoli csendes, nyugodt, megfontolt, rendkívül kedves szavakkal, nyíltan és őszintén beszél a nehézségekről és az örömökről egyaránt. Azt vallja, hogy számára egyetlen egy dolog fontos, mérv- és irányadó: Jézus követése. Ahogy mesélt a Szerbiában lévő körülményekről és eseményekről, az ember szájtátva ámul- bámul. Jó sok kitartás kell megtörni a szíveket, a berögzült rossz szokásokat, a gének szavát, a romboló családi példamutatást, lehámozni a gonoszság tudását és cseppenként adagolni a jót, elhitetni a szépet és elfogadtatni a krisztusit. A lemondásokat Isten sokszorosan visszapótolja.
A cigányok babonásak, de talán éppen ezért is, fogékonyabbak a hitre. István és Edi, a meghívottak elmesélték, hogyan sikerült megtérniük, felhagyniuk az orvhalászattal, lopással, verekedéssel és egyéb bűnbarát tevékenységekkel. Amilyen közel álltak ahhoz, hogy börtönben csücsüljenek, olyan közel állnak most Istenhez, és már értik, mi az a tiszta szív s a vele járó boldogság. Ami még meglepő volt, hogy én még kevésszer hallottam ilyen őszintén és mélyen beszélni valakit a bűnbánatról és a hitről, mint ezeket az embereket, a kislányok pedig annyi igét idéztek szó szerint fejből, amennyit sosem feltételeznél ekkora csöppségekről. Sokan vagyunk sokfélék, s ez még a cigány társadalmon belül is valóság. Ami káros, azt nemcsak elpusztítani, hanem beoltani is lehet, hogy átalakuljon és gyümölcsöt teremjen. Az vesse az első követ…
Bővebben: http://avenoroma.blogspot.com/ Zsu

Viszketés

Ha nemcsak a füle viszket...

Kivel nem fordul elő, hogy napjában legalább egyszer viszkessen? Talán nem is tudatosítjuk, de vakarózni szoktunk bőrfelületünk több tájékán, naponta többször is. Ha már sikerült túllépni a népi hiedelmben elterjedt jobb tenyér, bal tenyér, jobb szem, bal szem stb. viszketésének okain, rátérhetünk tudományosabb magyarázatokra is. Általában vakarózással enyhítjük testünk valamely felületének viszketését, amikor igényeltetik. Mi van ám akkor, ha az egyszeri vakarózás alig pár másodpercig hatásos? És mi van akkor, ha nemcsak többször, de egyszerre több helyen is elkezdünk viszketni? Végül, mi rosszabb annál, ha ez már huzamosabb ideig eltart?
Gyerekkorban a viszketőpor alkalmazása bosszantásból játszótársainkon még tréfás időtöltésnek számított. Viszont amikor az apró, vörös pontok képesek több napig a házban tartani, és vakarózásra szűkíteni a szabadidő tevékenységek skáláját, rájövünk, hogy ez magától nem fog megoldódni. Himlő, skarlát, rühesség, allergia… minden eszébe jut szegény betegnek, és eldönti, hogy az ismerősei, a fórumok és belső késztetés hatására orvoshoz fordul.
Itt veszi kezdetét a kirándulás ideje, amikor ajtóról ajtóra lehet bekopogni különböző kórházak rendelőibe. Bőrgyógyásztól fertőzőig - sok helyre bekopoghat az ember, és már- már enyhül gyakori viszketése annak tudatában, hogy nemsokára orvosolva lesz, gyógyszert írnak fel, mentolos rázókeveréket javasolnak, és minden megoldódik. A diagnosztizálás nem egyszerű folyamat, főleg ha különböző betegségek tünetei keverednek, és lassan-lassan atípusosnak minősül a páciens. Ha végülis a bőrgyógyász allergiára voksol, még akkor sem lehet felszusszanni. Nem ám, amíg az okát nem sikerul valahogy kisilabizálni. Különben retteghet az ember, hogy ha már gyógyszeres kezelése, injekciózása lejárt, mikor és hol üti fel az fejét újra egy-két, esetleg több kis, piros folt.
Ha hiszitek, ha nem ez egy olyan megtörtént eset ecsetelése volt, melyből a páciens (ezúttal jómagam) levont néhány olyan következtetést, amely megváltoztatja további életvitelét. Azon kívül, hogy ezután villámgyorsan leltározom agyamban a lehetséges betegségeket, miután kétszer, háromszor is elgondolkozm azon, hogy vakarózzam-e, egy rövid ima a bevezetésem: “Uram, add, hogy ne...”, amely viszont hosszabb Istenhez való forduláshoz vezet. Ez az időszak emlékeztető lesz arra, hogy testestől, lelkestől Isten áldásai vagyunk, akik mind egészséges, mind beteges állapotunkban fordulhatunk hozzá. Azt is megfigyeltem, hogy megpróbáltatások idején örömmel szoktam emlékezni jólétemre, de a jólét idején ok nélkül is hajlamos vagyok nyavalyogni. Négy helyen találtam a Bibliában viszketésről szóló Igeverset, s mindegyik megfontolandó:
Először is a viszketés a betegségek kategoriájába soroltatatott már Mózes idejében, amikor a papi tisztséggel járó követelményekbe is bele volt foglalva, hogy nem mutathatott be áldozatot “se törött lábú, se törött kezű ember; vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemű, viszketeges vagy sömörgös vagy sérves.” (Mózes III. könyve: 21: 19-20). A tiltás a beteg áldozati állatra is kiterjedt, amely nem kedves az Úrnak: “Ne mutasatok be az Úrnak vakot, tört csontut, sérültet, szemölcsöset, viszketegest vagy sömöröset.” (Mózes III. könyve: 22:22) A viszketegség egyben büntetés, és indokolt elgondolkozni az okán: “Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.” (Mózes V. könyve: 28:27) Ugyanakkor jó lesz az elkövetkezendőkben is megmaradni az egészséges tudomány keretein belül, és nem szeszélyes ösvényeken kitaposni a gyógyulás útját. “Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.“ (II. Timóteus levél:4:3)
Ha a kezelés során bármely szokatlan tünet jelentkezne, azonnal imádságban keresse fel Kezelőorvosát vagy ennek segédjét: a Gyógyszerészt!

Szigeti Szidi 

Ima Február

Jöjj Jézus, Életem! Kérlek, Lelked által mosd meg a szívem, gyógyítsd meg lelkem, véred által győzd le bennem a bűnt! Mert tisztátalan és bűnös szívemmel szüntelen vétek ellened és embertársaim ellen.
Köszönöm Mennyei Atyám, hogy Te előre láttad ezt, tudtad, hogy saját erőnkből nem állhatunk meg, szükségünk van szent Fiad kiontott vérére. Alázatos szívvel adok hálát ezért a kegyelemért. Köszönöm, hogy messzire veted vétkeimet, elfelejted azokat, feneketlen tó mélyére dobod. Vedd el, kérlek horgászbotom, hogy soha ne vágyjam újra rá, hogy tudjam én is elfelejteni! Szeretlek Uram, én erősségem, nem akarlak bántani, megszomorítani. A Te igaz embered akarok lenni, akiben gyönyörködsz.
Ó, add Uram, hogy tudjam én is azt mondani, hogy nem a meghátrálás embere vagyok, hogy elvesszek, hanem a hité, hogy életet nyerjek. Adj, kérlek nekem állhatatosságot, erős testet és lelket, mely megáll a kísértésben, hogy az javára, és ne romlására váljon, és így elnyerje az örök élet koronáját, és Veled együtt örvendezzen a Te országodban Uram, Királyom! A Te orcád fényessége és jelenléte tegye boldoggá! Vágyom rá Atyám, hogy jöjjön el a Te országod!
Legyen meg a Te akaratod!
Ámen

Új év

B.Ú.É.K!

Boldog új évet kívánok! vs. Bízd újra életed Krisztusra!

Gondolom, mindenkinek ismerős ez a négy betűből álló rövidítés. Milyen kedves boldog évet kívánni valakinek, rágondolni és tényleg azt kívánni, hogy a lehető legjobb legyen neki nem csak a Karácsonya, hanem az egész elkövetkező esztendeje. Senki nem kifogásolhatja ezt a kívánságot, és mindenkinek jól esik, amikor valaki őszintén ezt kívánja neki szilveszter környékén. Csak felmerül a kérdés: kinek mi a jó, mi teszi őt boldoggá, mitől függ, hogy boldog lesz-e az új évünk?
Ki tudná ezt jobban Istennél? Mi más jobbat lehetne kívánni valakinek, mint egy krisztusi B.Ú.É.K-ot? Ha az ő kezében vagyunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legjobb évünk lesz. Emberileg kívánhatunk sok jót, de a legjobbat úgyse mi tudjuk átadni a társunknak. Ha Krisztusra merjük bízni az életünket, biztosak lehetünk benne, hogy nem jó és nem boldog, hanem a legjobb és legboldogabb évünk, életünk lesz. Ez garancia, valami romolhatatlan és örök ígéretnek a garanciája.
Ezt kívánjuk a Cserelapi nevében minden olvasónak!


Molnárka.

Áhitat

“Bizalom”- online
Ne vessétek el tehát bizalmatokat, mint amelynek nagy jutalma van. Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. (Zsidók 10, 35-36)
Az elmúlt néhány esztendőt egy-egy névvel láttam el, az év első napjaiban, vagy még előtte való évben elhatároztam, minek az évének fogom azt nevezni? Ez az év számomra a BIZALOM éve lett. Valamikor októberben találkoztam a fenti igével. Ekkor döntöttem úgy, Igen, ez az, ez lesz a következő (n)év… Év vége fele azonban valami miatt megingott az Istenbe vetett bizalmam. Pedig ez most Róla szólt volna… A “McBízok Benned”  éve akart lenni. Ekkor vettem elő újból ezt az igét. Ki tudja, lehet, a bizalom nem azt jelenti, amit én gondoltam… Úgy éreztem, az, ami most bennem van az Atya felé, egy pillanatig sem összeegyeztethető a bizalom általam kreált képével… Hát igen, NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET! – még egy fogalom kapcsán sem.
Nagy meglepetés és felfedezés volt, mikor megtudtam, mit is jelent ez a szó az eredeti helyen. Íme: szabad szólás, nyílt és egyenes beszéd, rettenthetetlenség valamint a felettesekkel szembeni szabadlelkű magatartás. “Na, ez az! Ez tényleg más, mint amit te gondoltál!” – mondtam magamnak. Ez azt jelenti, “Ne veszítsd el azt a nyitottságot, ami egy folyamatos kommunikációt eredményez.” Vagyis, maradj nyitott Isten felé… Ne mondd, hogy TÖBBET NEM BESZÉLEK VELED…
A Zsidókhoz írt levél szerzője, mielőtt a híres hithősökről kezdene beszélni (ld. 11. rész), arra bátorítja a megszólítottakat, folyamatosan maradjanak kapcsolatban Istennel!
Manapság nagyon sokszor naphosszat vagyunk online – Messenger, MSN, Skype, Facebook… Tudod miért? Mert állandóan elérhetők akarunk lenni. Kapcsolatok. Bizalom. Elérhetőnek lenni. Erről szól az Istenbe vetett bizalom is, online lenni számára. Az ígéreteket egytől egyig szeretnénk megnyerni, de ehhez “online” bizalomra, és kitartásra (más fordítás szerint, állhatatosságra) van szükség. A kitartás, az állhatatosság azt a döntést jelenti, hogy bármi történik, nem lépek ki, nem csapom be az orra előtt az ajtót. Ez a nyitott ajtó a kommunikációt szolgálja.
Tudod, mi ennek a titka? Az, hogy a bizalom sohasem önmagára tekint, hanem a másikra. Ez az, amikor biztosan tudhatom, hogy Ő, a Másik a lehető legjobbat gondolja és teszi.
Neked ez minek az éve lesz??? 

Berke Eszter

Beszámoló

Múlt és jövő Májában
A sokáig fontolt szilveszter utolsó 289 méteren fedte fel helyszínét, résztvevőit, laza programját és hóbortjait. Meglepetéseit viszont mindhárom nap alatt sikerült eltitkolni a közösség-, és Mája mellett kitartók elől. 100%, hogy senki se bánta az izgalmas bizonytalanság bizonyosságát.
Kapóra jött minden intelligens aranyköpés. Hallani kellett volna!
Az egyensúlyozási próbálkozások teljesen lenyűgözték a fagyos udvar, vagy síkos padló... izé, szőnyeg szélén bámulókat. Látni kellett volna!
Az éjjfél előtti áhitat ébresztette érzések kellő pillanatban búcsúztak, és a megbontott pezsgősüvegekből már 2011 csordogált a maga örömével. Érezni kellett volna!
A kis falu legújabb háziállata, HIPPPPÓÓÓÓ nyújtotta derűs állapotot pedig élvezni kellett volna. Hmmm... azt hiszem, hogy páran élvezték is. Tévedek????
Egyszerűen jó volt ott lenni és elszántan káposztába vágni, íjvesszőként messze lőni, gulyásba főzni, játékkal megviccelni, hóba rúgni és aztán új reménnyel felfegyverkezve a mosdótálban kiolvasztani a folyton rohanó időt.
Vajon együtt kellene lenni 2011. december 31-én is?
Brigi

Imádság

Mindenható Istenem!
Csordultig van a szívem hálával. Köszönöm, hogy oly sok mindennel megajándékoztál ebben az évben. Hálát adok családomért, szeretteimért, akikkel megajándékoztál. Köszönöm a sikereket és az elvégzett feladataimat, a munkámat. Dicsőség Neked a nehézségekért és a próbákért is, melyek által a legjobban próbára tetted hitemet, de leginkább tanítottál.
Uram, sokszor börtönbe kerülök, mint Pál apostol. Bilincsbe ver a félelem, a kétségbeesés, az aggódás, a hitetlenség, és bűneimtől nem tudok szabadulni. Nem tudom, mit tartogatsz nekem erre az esztendőre, de segíts az apostollal együtt elmondanom a boldog és a próbákkal terhelt napokban egyaránt, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Tölts el kérlek Szentlelked erejével, és összes gyümölcsével, tégy késszé az újra! Adj nekem alázatot, hogy méltósággal viseljem áldásaidat, és kitartást, amikor nehézségek árán tanítani akarsz.
Szeretlek én Uram, én Istenem, megváltó Krisztusom, drága Szentlélek! Áldott legyen háromszori szent neved!
Jézusért kérlek, hallgasd meg gyermeked szívből fakadó, őszinte fohászát!
Ámen

Beszámoló

Égett a láng!

1. Az első perctől tudtad, hogy a te felelősséged lesz megszervezni az Égjen a láng! zenefesztivált?
Valójában akkor tudtam meg, hogy én vagyok a főszervező, amikor az After 5 együttes felhívott a színpadra, és átadta az oklevelet, amelyben az állt, hogy Sütő Alpár, a főszervező részére.

2. Tudom, hogy szeretsz szervezni. Mennyire volt nehéz ennyi emberrel egyeztetni, és közös nevezőre jutni?
Nem volt nehéz egyeztetni, inkább az okozott meglepetést, hogy a szervező társsal nem tudtunk elég világosan kommunikálni az elején, de az Úr megsegített, és felül tudtunk kerekedni a nehézségeken.

3. Milyen érzés volt a kulisszák mögül végigizgulni az egész rendezvényt?
Számomra futás volt az egész, de erőt adtak a „tomboló” emberek. Ahogy mondják: „keresztyén zene nincs, legfeljebb keresztyén zenész”.

4. Hogy érzed, megfelelt a valóság az eredeti elképzelésednek?
Őszintén, nem mertem tervezni ilyen téren, hogy milyen lesz vagy milyen nem, hanem az Úr kezébe adtam a kivitelezést.

5. Kaptál-e már valamilyen visszajelzést a résztvevőktől, fellépőktől?
Igen, kaptam. Még a rendezvényen azt súgták a fülembe, hogy elég szűkös a hely, kicsi a terem, de én ezt pozitív dolognak tartom, ugyanis szép számban megtelt a Stúdió színház. A Sofár együttestől kaptam visszajelzést, Gazsinak nagyon tetszett, azon kívül a meghívott zenészüktől, Bozsoki Szabitól, neki is tetszett a rendezvény és örült, hogy van ilyen.

6. Egyre nagyobb kereteket ölt ez a zenefesztivál, vannak-e már tervek jövőre?
Igen, vannak tervek. A begyűlt adományt is félretettük a jövő évi rendezvényre, ha minden összejön, a Nemzeti Színházban szeretnénk megszervezni.

7. Más hozzáfűznivaló?
Hát…megkérdezlek téged, te is ott voltál. Neked hogy tetszett a fesztivál?

- Először a kritikus énem nyilvánult meg, zavart az össze-vissza álldogáló tömeg és a nem épp tiszta, harmonikus hangzás a színpadon, de a végén már teljesen jól éreztem magam, beszélgettem a zenészekkel és „buliztam” kint is, meg úgy bent is.

Molnárka. és Sütő Alpár

Bibliai könyv

Ruth könyve

Ruth könyvét a héber irodalom egyik mesterművének tekintik. Műfaját tekintve novella. A végleges formáját az Kr.e. az 5. sz-ban elnyerő könyv a bírák korának néhány eseményét ábrázolja. A Bírák könyvében az egész nép életét érintő kérdések jutottak szóhoz. Hősökről, hőstettekről, Isten segítő, mindent legyőző erejéről olvashatunk. Ruth könyve ezzel szemben csupán egy özvegyasszony és menyének története. Cselekményében egy család történetét követhetjük nyomon. Hogyan lesz özveggyé Naómi, hogyan veszti el ezek után két fiát is, és hogyan lesz egyetlen társa egy idegen nép közül származó menye.
Négy fejezetben áll előttünk a történet, mely négy színnek felel meg. Az elsőben a családi tragédia leírását olvashatjuk. A magánytól Naómit a moábita menye menti meg. A második fejezet Ruth alázatáról és szorgalmáról szól. A mezőn dolgozik, az aratók után szedi az elmaradt gabonaszálakat. Mindezt egy rokon földjén teszi, akinek feltűnik Ruth állhatatossága. A harmadik fejezet a fordulópont, amikor egy ószövetségi törvény szokása szerint Ruthot a legközelebbi rokon, Boáz feleségül kéri. A negyedik fejezetben a törvény érvényesítése található, majd pedig egy nemzetségtáblázat, mely Dávid egyik felmenőjeként mutatja be Boázt és Ruthot.
Egy olyan történet ez, amelyből a mindennap embere erőt meríthet. A gondok, a nyomorúság, a gyász és a betegség között is kitartó állhatatos ember cselekedetét nem kerüli el Isten áldása. Ruthnak más földjén, egy számára idegen nemzet tagjai között kellett dolgoznia. Végül a sok kitartás és hányattatás után jóra fordul a sorsa Naómival együtt. Bátran várhatjuk Isten áldását munkánkra, még akkor is, ha minden kilátástalannak tűnik. A becsületes, kitartó helytállásnak gyümölcse lesz.
A könyv egy érdekessége, hogy egy nemzetségtáblázattal végződik, mely Dávid felmenőit mutatja be. Máté is említi Ruthot Krisztus nemzetségtáblázatában (Mt 1,5). Olvassuk a könyvet! Isten erősíteni akar általa, s közben azt is megtudhatjuk milyen nemzetségből származott Dávid és József, Jézus anyjának férje.
Kató F. Szabolcs

Mélybenéző

„Szemtelen” világ

A szem a lélek tükre – mondjuk és halljuk sokszor ezt a szólást. Amikor gyalogosként közlekedek az utcán, eljátszadozom magammal és az emberekkel úgy, hogy utam során mindig a tekinteteket lesem, keresem a szemkontaktust a velem szembejövő emberekkel. Múlt csütörtökön rekordot döntöttem: egy 40 perces sétám során csupán 3 emberrel találkoztam tekintetben. Egyik rám is mosolygott, de ez akkor is kudarc és egyre nagyobb.
Ez csak egy „játék”, de az élő kommunikációs helyzetekben igen nagy szerepet tulajdonítanak a szemnek, a szemkontaktusnak.
A tekintet irányának és tartalmának jelzésértéke van, a tekintettel való kommunikáció többnyire ösztönös, de lehet szándékos is, amikor például a karmester csak a tekintetével vezényel egy zenekart. Kétszemélyes kapcsolatban, - lehet az akár egy találkozás is, vagy hosszabb eltöltött idő a másik emberrel – a személyek kb. 60%-ban néznek egymásra, ebből 30%-ban találkozik tekintetük. Kutatások szerint a kék szeműek félénkebbek, gyakrabban sütik le a szemüket, mint a barna – vagy sötétebb – szeműek, az íriszben lévő melaninpigment mennyisége miatt, ami meghatározza a szem színét és befolyásolja személyiségünket is bizonyos mértékben.
Talán ez a magyarázat a „játékomban” ért kudarcokra. Talán mások is játszották már ezt a játékot, és elment a kedvük, szembesülve a szinte robotoknak tűnő járókelőkkel, és most azért sütik le a fejüket. Vagy csak sietnek, és lesütött szemük előtt lebeg az a láthatatlan cél, amiért loholnak, persze nehéz levenni róla a tekintetüket, nehogy még a végén elszaladjon vagy eltűnjön. Esetleg egyre több ember születik kék szemekkel, vagy alakul át kék szeművé, és ez a szemszín a DNS-ükbe írta a „lesütött fej szabályát”.
Én nem tudom, de nekem is kékek a szemeim.

Molnárka.

Beszámoló

A Cse-endes éj megtörése

Idén is megtörtük a karácsonyi éjszaka csendjét. Talán a legizgalmasabb cserealjai tevékenység az együtt-kántálás. Van nekünk egy olyan szokásunk, mint a társadalomnak: hogyha látjuk, hogy valami elég jól működik, akkor megszokást csinálunk belőle, standardizáljuk, megkövesítjük, intézményesítjük és leszögezzük. Ilyen a templomi szolgálatunk is, a „két ének, egy vers” liturgia, és ilyen volt az eddigi kántálási liturgia is: két ének, melyből egyik mindig a Csendes éj. Szép ének, hát persze, de rutinossága oda vezetett, hogy lényegéről megfeledkeztünk, szövegére nem is figyeltünk, a dallam örök szépségével beértük, és üres szívvel próbáltuk átadni a Karácsony örömüzenetét mindenkinek.
Érdekes módon a lelkészi családokat mindig megtiszteltük mindhárom szakaszával, a többi család az elsővel be kellett érje. Néhány helyre mindenki nagy örömmel ment, szívesen ültünk, nevettünk a kijelölt 15 percnél többet is, néhány családhoz meg teljesen üresen ültünk be, műmosollyal, és mértük az egy-egy pohár üdítő megivásához szükséges időt, hogy utána mehessünk tovább.
Kellemes változás volt az idén a Csendes éj kihagyása és két teljesen új ének megszavazása. Úgy éreztem, mindenki lelkesebben énekelte az újakat. Nem tudom, miért, de idén sokkal kevesebb ember kérte, hogy énekeljünk családjának. Vajon megunták a Csendes éjt, a sáros cipőket, a távozásunk utáni mosogatást vagy egyszerűen nem volt kedvük a sok nyüzsgő emberhez? Ahogy a szavak mögé tudunk nézni olykor, próbáljunk meg az ehhez hasonló szokások mögé is betekinteni. Miről szól a kántálás? Ha lényegét elveszítette, egy robotos szokássá vált, és se nekünk, se másnak, sőt, Istennek se jelent örömöt. A hétköznapokban csinálunk úgyis elég örömtelen, lelkesedés-mentes dolgot. És tényleg, nem lelkesedhetünk mindenért mindig. De vannak dolgok, amelyek szimbolikusak, ilyen a kántálás is. Ne legyen szokás, legyen mindig egy kiváltság, hogy általunk jut el sok-sok családhoz az örömhír, melyet fapofával nem lehet átadni.
Köszönet ezért Madaras Lacinak, aki évente meghirdeti és megszervezi ezt az alkalmat, és minden olyan embernek, aki részt vett, akivel beszélgetéssel és kacagással meg lehetett törni a karácsonyi csendes éjt.

Molnárka.