A hegyekbe fönn...

...mondanák a Pestiek, de lévén erdélyiek, csak dombok között, Vármezőben tölthettünk egy csodálatos hétvégét. Pénteken napsütéses időben indult a társaság, ki autóval, ki maxi-taxival más-más irányba, ugyanoda érkezve - immár esőben. Az időjárás gyakori váltakozása ellenére a jó kedv, a mosoly, a szeretet egy percre sem hagyta el köreinket.

Közös étkezéseink, természetjárásunk, a bulizások és a táncok, a játékok és nem utolsó sorban, a munkában való részvétel is tükrözi azt, hogy mindenkinek van helye, mindenkire szükség van, s bizony, gondolatban velünk voltak az itthon maradottak is, hiszen fel-felhangzottak neveik, szituációkba helyeztük őket is.

Isten jóságát, gondviselését, bennünk rejlőségét mindvégig éreztük. Tudtuk dicsérni Nevét a leégetett, koromszagú mező kellős közepén, hálát mondhattunk a számunkra kirendelt ételért. Az esőben mégis megsült a „mici”, bár fújt a szél, a csípősre sikeredett gulyás megfőtt kint, a fákhoz nem kellett futni még 20 m-t, s így megmenekültünk, a rozoga vasúti hídon is átkeltünk, de tudtunk szánkózni a füvön, a talicska kereke bírta a megpróbáltatásokat, a palack-futball megmozgatott bennünket, sőt, megtapasztalhattuk milyen világtalannak lenni. Ez utóbbi engedett arra következtetni, hogy egymásban megbízunk.

Mindez túl szépen hangzik, s bizony, mind igaz, de ne gondoljátok, hogy felhőtlenül, koccanások nélkül telt a hétvége. Bizony, a vizeskancsót a levegőben hirtelen megállították, a pohárból a víz landolt a másikon, s tudjátok, hogyan végződött? Együtt, mosolyogva táncoltak úgy vizesen. Bizony, a műanyag sörét sem kerülte ki az embereket: kinek fejét, kinek lábát, kinek fenekét kapta célba. És mégis mosolyogtunk, viccelődtünk tovább, ugyanúgy, mint előtte, mert Isten a Szeretet.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik eljöttek - unokáinknak lesz mit mesélni-örvendtünk azoknak, akik csak kisebb időre, de csatlakoztak mihozzánk, köszönjük a házat, köszönet annak, aki ezt elintézte és köszönet azoknak, akik bevásároltak. Üzenem a többieknek, legközelebb ne hagyják ki, hiszen: „a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad”.

Levi

Recept?

Kóstolhatunk olyan ételeket, amelyeket majdnem mindenki szeret. Ilyen például a sült krumpli, csoki, fagyi, grillcsirke, gyümölcssaláta stb. Ha megfelelő az időzítés, nagy örömöt tudnak szerezni nekünk. Képzeljük el magunkat egy forró nyári napon. Valaki felajánl egy fagyit… Vagy egy forgalmas, rohanós nap után éhesen hazaérünk, és kedvenc ételünk illatát már a bejáratnál érezhetjük. Igen, vannak ilyen „tökéletes pillanatok”.

Sokan megírták, megénekelték már a tökéletes nő receptjét is:

„Egy kicsit angyal legyen,/egy kicsit démon,/egy kicsit csalfa legyen,/egy kicsit hű,/egy kicsit formás legyen,/egy kicsit vékony/egy kicsit okos legyen,/és gyönyörű!” (Hot Jazz Band)

vagy:

„Lehet szőke, lehet szép/Lehet festett, mint egy kép./Lehet barna, lehet kék/Varrjon, mint egy varrógép./Lehet okos, mint egy férfi/Dupla ágyban el fog férni./Lehet csendes, mint a sír/Mindent megkap, amit kér./Asszonyt akarok/Asszony kell nekem./Meleg száj, tiszta ing/Asszony kell nekem./Minden délben jó ebédet/Ő főz majd nekem./És ha este nem lesz fáradt/Hozzábújhatok/Megáld majd egy szép gyerekkel/Ki olyan, mint én vagyok./Lehet hideg, mint a tél/Folyhat benne török vér/Tőlem lehet harisnyás/Úrinő vagy iskolás.” (P. Mobil)

vagy:

„Lányok meg szét az utcán,/járnak, mint Isten ujján/Záródik fényesen a marok./A szél csak fúj, az őrült, és aki túl elszédült,/A szél most szétfújja a városban szanaszét./Én talpig télikabátban,/nagy, nehéz boldogságban,/a lányok meg túlvetkőzték maguk.” (Cseh Tamás)

vagy:

„Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,/De igazabbak a meddő gondolatnál,/A büszke hazugnál,/A csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.” (Kosztolányi Dezső)

vagy:

„Óh, nő- kergető, fényes Hazugság,/Küldd el hozzám asszony- húgod,/A csalót, az élet- pusztítót/A drágát, szüzet, hazugot.” (Ady Endre)

...és folytathatnám.

Csakhogy a nő nem egy recept terméke. És mégis sokkal jobban tud „esni” egy nyári napon, mint egy fagyi, sőt, fokozza és kellemessé teszi a forróságot. Egy nehéz nap után nyugtatóbb érezni már a bejáratnál a nő illatát, s ha még vacsorát is készített, hm…

A lényeg: nincsen receptünk. Tehát nem biztos, hogy szükséges az a receptszerű egy szál virág március 8-án, de lehet, hogy mégis. Lehet, hogy szeretjük a rózsát, de lehet, hogy más a kedvenc virágunk. Lehet, hogy csókot szeretnénk ölelés helyett, lehet, hogy fordítva. Talán a napsütésben szeretünk sétálni, talán az esőben. Lehet, hogy „igen” a válaszunk, lehet, hogy „nem”, vagy „nem tudom”. Fűszerezni lehet mosollyal, hallgatással, kacsintással, simogatással, kézfogással, lehelettel, de lehet, hogy fűszer nélkül leszünk a legkívánatosabbak.

Jó „étvágyat”!

Molnár Beáta (Molnárka.)

Köszöntő

Kedves tavaszi olvasóm!

„Ha nem élhetek egyszerűen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!”

-EDDA-

Ismerős? Elgondolkodtató, nem? Az utóbbi időben azon töprengtem, hogy előítéletek és negatív gondolatok nélkül kell teret biztosítani az újnak. Tudatában vagyok annak, hogy nehéz elengedni a megszokottat, de ha egyszer rászánod magad, érzed azt, hogy lehetne másképp, akkor nem méltó a meghátrálás.

Figyelj rám! Már nem a régi vagyok. Igényeid szerint változtam, hogy türelmetlenül kapkodj, mikor hallod: „Az ajtó melletti széken a friss Cserelapiiiiiii!!!!” Megszereztél? Akkor csak olvass, csak olvass...egy más lapi vár rádJ.

Árnyékolatlan derűt és nyitottságot az arcodra!

Legyen egy téglád Kenyában!

Az úgy volt, hogy Halmen Balázs elment önkéntesnek Kenyába. Pontosabban Rusinga szigetére. Tanítója, barátja és igehirdetője lett a kis néger gyerekeknek, a „barniknak”, ahogy ő mondja, és családjaiknak. Kemény munkát fektetett abba, hogy adományokból házat építsen az önkénteseknek, egy decens focicsapattá varázsolja az ettől örömmel ujjongó kis barátait. Most nagy projekt előtt áll: sulit épít nekik, hogy az oktatás által felülkerekedhessenek a szegénységen. Egydül? Á, dehogy, minden imából, adományból és téglából, amit te is segítségül nyújtasz nekik.

Balázs önkéntességéről szóló frappáns beszámolókkal teli blog címe: halmenovics.blogspot.com Három Piszkos Dugóhúzó. Ajánlom, mert rendkívül szórakoztató és tanulságos. A projekt facebook oldala: facebook.com/kenya2011 Innen megtudhatod, hogyan, hol, mikor, kitől, ki által vásárolhatsz 5, 25, 50 lejes táglajegyet. Gondolj bele, lenne egy téglád Kenyában, ami mások épülését szolgája…!

Én és a Hifa

Meg vagyok győződve, hogy ifisekként mindannyiunkban megfordult az a kérdés, hogy tanulmányaink elvégzése után milyen munkaközösségbe kerülünk.

Ez a kérdés engem is foglalkoztatott. Tudtam, hogy két lehetőségem van: vagy egy keresztyén, vagy egy nem keresztyén közösségbe kerülök. Csak az Úristen tudta, hogy milyen munkaközösség vár rám. Bíztam Benne, és abban, hogy oda helyez, ahol formálni tud engem. Neki tervei vannak velem, az életemmel.

2009 őszétől dolgozom a Hifa- Románia Egyesületnél (Hilfe Für Alle= Segítség mindenkinek). Az Egyesület 2000-ben jött létre Marosvásárhelyen, melynek víziója az emberi méltóság kibontakoztatása és megőrzése. Célcsoportunk a sérült és krónikusan beteg felnőtt személyek, valamint kedvezetlen környezetben levő gyerekek és fiatalok. Programjaink által szeretnénk a társadalomba integrálni, önállóságra nevelni, fejleszteni a résztvevőket. Különböző képzéseket, találkozókat, szemináriumokat, táborokat szervezünk. Az egyik ilyen tábor a Fraternitás továbbképző tábor (Fraternitás egy nemzetközi evangélizációs mozgalom. Franciaországban indult 1942-ben egy római-katolikus pap, Henri Francois kezdeményezésére, aminek ökumenikus jellege van. Célja, hogy a beteg legyen a beteg apostola, mert így hitelesebb. Romániában Egyesületünk keretei között látott napvilágot.), amelynek célja integrálni a sérült és beteg személyeket a család, a társadalom, az egyház életébe, kilépve az egyedüllétből, önálló életet élve, elfogadva önmagukat és másokat.

Amikor az Egyesülethez kerültem, nem tudtam, hogy milyen közösség vár rám, de ez rövid időn belül kiderült. Egy olyan keresztyén közösséget kaptam, ahol nyíltan beszélhetek Istenről, a Vele való kapcsolatomról, tapasztalataimról, élményeimről. Ez nagyon sokat jelent nekem. Elfogadnak, szeretnek. Önmagam lehetek. Tudom és érzem, hogy megbízhatok a társaimban, hogy mindig számíthatok rájuk. A Fraternitás találkozók, táborok pedig sokat segítenek abban, hogy gyümölcsöző életet éljek.

Amióta a Hifánál dolgozom, megváltoztam. Átalakult az értékrendem, a gondolkodásmódom. Jobban tudom értékelni azokat a dolgokat, amik eddig apróságnak vagy természetesnek tűntek. Hálás vagyok azért, hogy hallok, látok, érzek, tapintok, beszélek, járok, valamint azért, hogy szerető családom van, hogy erőt adó, bátorító, mellettem álló barátaim vannak. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy örüljek minden napnak, használjak ki minden egyes percet, mert minden perc különleges.

Szeretnék fény lenni a munkatársaim, az Egyesület tagjai, valamint a körülöttem élők számára. Úgy gondolom, hogy Isten ott van egy mosolyban, egy érintésben, egy ölelésben, egy kedves szóban, egy jó beszélgetésben, egy jó cselekedetben...és én így tudom Őt a legjobban „megmutatni” az embereknek. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kerültem a Hifához, az Úr akarta így. Mindennek, ami velünk történik, célja van.

Gondolataimat egy imával zárom, amelyet a minap olvastunk el munka előtt:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely tele van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és, hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim tele vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal. Ámen.

Blanka