Beszámoló

A Cse-endes éj megtörése

Idén is megtörtük a karácsonyi éjszaka csendjét. Talán a legizgalmasabb cserealjai tevékenység az együtt-kántálás. Van nekünk egy olyan szokásunk, mint a társadalomnak: hogyha látjuk, hogy valami elég jól működik, akkor megszokást csinálunk belőle, standardizáljuk, megkövesítjük, intézményesítjük és leszögezzük. Ilyen a templomi szolgálatunk is, a „két ének, egy vers” liturgia, és ilyen volt az eddigi kántálási liturgia is: két ének, melyből egyik mindig a Csendes éj. Szép ének, hát persze, de rutinossága oda vezetett, hogy lényegéről megfeledkeztünk, szövegére nem is figyeltünk, a dallam örök szépségével beértük, és üres szívvel próbáltuk átadni a Karácsony örömüzenetét mindenkinek.
Érdekes módon a lelkészi családokat mindig megtiszteltük mindhárom szakaszával, a többi család az elsővel be kellett érje. Néhány helyre mindenki nagy örömmel ment, szívesen ültünk, nevettünk a kijelölt 15 percnél többet is, néhány családhoz meg teljesen üresen ültünk be, műmosollyal, és mértük az egy-egy pohár üdítő megivásához szükséges időt, hogy utána mehessünk tovább.
Kellemes változás volt az idén a Csendes éj kihagyása és két teljesen új ének megszavazása. Úgy éreztem, mindenki lelkesebben énekelte az újakat. Nem tudom, miért, de idén sokkal kevesebb ember kérte, hogy énekeljünk családjának. Vajon megunták a Csendes éjt, a sáros cipőket, a távozásunk utáni mosogatást vagy egyszerűen nem volt kedvük a sok nyüzsgő emberhez? Ahogy a szavak mögé tudunk nézni olykor, próbáljunk meg az ehhez hasonló szokások mögé is betekinteni. Miről szól a kántálás? Ha lényegét elveszítette, egy robotos szokássá vált, és se nekünk, se másnak, sőt, Istennek se jelent örömöt. A hétköznapokban csinálunk úgyis elég örömtelen, lelkesedés-mentes dolgot. És tényleg, nem lelkesedhetünk mindenért mindig. De vannak dolgok, amelyek szimbolikusak, ilyen a kántálás is. Ne legyen szokás, legyen mindig egy kiváltság, hogy általunk jut el sok-sok családhoz az örömhír, melyet fapofával nem lehet átadni.
Köszönet ezért Madaras Lacinak, aki évente meghirdeti és megszervezi ezt az alkalmat, és minden olyan embernek, aki részt vett, akivel beszélgetéssel és kacagással meg lehetett törni a karácsonyi csendes éjt.

Molnárka.