...mondanák a Pestiek, de lévén erdélyiek, csak dombok között, Vármezőben tölthettünk egy csodálatos hétvégét. Pénteken napsütéses időben indult a társaság, ki autóval, ki maxi-taxival más-más irányba, ugyanoda érkezve - immár esőben. Az időjárás gyakori váltakozása ellenére a jó kedv, a mosoly, a szeretet egy percre sem hagyta el köreinket.
Közös étkezéseink, természetjárásunk, a bulizások és a táncok, a játékok és nem utolsó sorban, a munkában való részvétel is tükrözi azt, hogy mindenkinek van helye, mindenkire szükség van, s bizony, gondolatban velünk voltak az itthon maradottak is, hiszen fel-felhangzottak neveik, szituációkba helyeztük őket is.
Isten jóságát, gondviselését, bennünk rejlőségét mindvégig éreztük. Tudtuk dicsérni Nevét a leégetett, koromszagú mező kellős közepén, hálát mondhattunk a számunkra kirendelt ételért. Az esőben mégis megsült a „mici”, bár fújt a szél, a csípősre sikeredett gulyás megfőtt kint, a fákhoz nem kellett futni még 20 m-t, s így megmenekültünk, a rozoga vasúti hídon is átkeltünk, de tudtunk szánkózni a füvön, a talicska kereke bírta a megpróbáltatásokat, a palack-futball megmozgatott bennünket, sőt, megtapasztalhattuk milyen világtalannak lenni. Ez utóbbi engedett arra következtetni, hogy egymásban megbízunk.
Mindez túl szépen hangzik, s bizony, mind igaz, de ne gondoljátok, hogy felhőtlenül, koccanások nélkül telt a hétvége. Bizony, a vizeskancsót a levegőben hirtelen megállították, a pohárból a víz landolt a másikon, s tudjátok, hogyan végződött? Együtt, mosolyogva táncoltak úgy vizesen. Bizony, a műanyag sörét sem kerülte ki az embereket: kinek fejét, kinek lábát, kinek fenekét kapta célba. És mégis mosolyogtunk, viccelődtünk tovább, ugyanúgy, mint előtte, mert Isten a Szeretet.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik eljöttek - unokáinknak lesz mit mesélni-örvendtünk azoknak, akik csak kisebb időre, de csatlakoztak mihozzánk, köszönjük a házat, köszönet annak, aki ezt elintézte és köszönet azoknak, akik bevásároltak. Üzenem a többieknek, legközelebb ne hagyják ki, hiszen: „a víz szalad és csak a kő marad, a kő marad”.
Levi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése