Közeledett a kiszemelt időpont, de semmi sehol. Szervezőket toboroztak. Egyik alkalommal elosztottuk a munkát. Én például az ajándékmaszkok készítését vállaltam.
Egy hét volt a buliig, amikor nekifogtunk az igazi előkészületeknek. Ifi után kivágtuk a maszkokat, miközben a Ratosnyás élménybeszámoló zengett. Vidám pillanatokat töltöttünk együtt.
Hétfőtől péntekig minden este a tanácsteremben készülődtünk. Dekorációtól kezdve a színdarabig minden volt ott. Legtöbbször veszekedés. Szikrázott a levegő.
Érdekesnek tartom, hogy este későre mindig a veszekedős csapat maradt, mert általában váltottuk egymást. Aki mát 7 órakor jelen volt, nem maradhatott estig, aki viszont fél 9 körül ért be, az körülbelül 11-ig is szórakoztatta a felső szomszédokat. Na jó...nem vittük túlzásba, csak nem hagytuk, hogy megfeledkezzenek rólunk. Általában az utolsó két órát faricskálással, beszélgetéssel töltöttük. Egy hét alatt közelebb kerültünk egymáshoz, mint azelőtt egy év alatt.
Pénteken kissé fáradtan érkeztünk termet dekorálni, intézkedni, főpróbázni. Reggelre hullafáradtan összeszedtük a termet, majd hazamentünk. (A kettő között egy jó nagyot buliztunk : )- a szerk.) De megérte, mert másnap nem úgy ébredtünk, mint akit agyonütöttek, hanem mint aki megdolgozott a jól megérdemelt mulatságért.
Domahidi Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése