2011. március 5-6 között Galonyán zajlott gyülekezetünk egyik legfontosabb barástágos mérkőzése. Már a kezdetek kezdetétől tiszta volt a felállás: az egyik oldalon 27 szórakozni akaró II. éves kátés, a másikon pedig 5 lelkes munkatárs. Jómagam az utóbbin kaptam helyet. Vajon miért???
Az arány szerint labdát sem láthattunk volna, de a meccs tétje- barátkozás, közeledés, ismerkedés- mindkét csapat feladatát megkönnyítette. Élvezet volt a galonyai havas pályán együtt rugdosni a türelem kerek labdáját, merész fegyelmezésekkel gólt lőni, fáradtan asztalhoz ülni és egynéhány jópofa vicc mellett (kaja fölött) telefonokkal röplabdázni. Együttlétünkből cseppet sem hiányzott a találékonyság, a fiúk mindent megtettek, elmondtak, bevallottak, azért, hogy a lányok szobájához közelebb kerülhessenek. Seperc alatt rájöttek, hogy hátfájásért Paracetamol pirulát kell kérni- a lányoktólJ.
Saját történetünk intenzív megélése nem tette lehetetlenné a tékozló fiú sztorijának boncolgatását, behunyt szemmel simán ment az egész. Maximális volt az odafigyelés, egyeseknek az is feltűnt, hogy a „lefter” nem magyar szó, aki használta, az a pap, tehát ő köteles 3 lej értékű pénzbírságot lepengetni. -„Ebből popcorn kerül majd az asztalra.” - hallatszott az optimista megjegyzés. A fizetés elmaradt... A pattogatott kukorica íze helyett a nyelvész társaság lehetőséget kapott kitartásuk fitogtatására egy kiadós túra kanyargós fordulatai által.
A kiruccanást végigzengő himnuszt: „Jól vagyok, igen jól vagyoooook, kérhetsz bááármit, bééébi...” még ma is a kátésok hangján hallom és alaposan megmosolyogtat. Kátésok (és nemcsak), ha kérhetek bármit, akkor azt kérem, hogy maradjatok meg a cserén és sok-sok „meccset” éljünk túl.
Brigi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése