Áhítat

„Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” Zsolt 5, 2-4

Az ötödik zsoltár egy bizalmas bensőséges beszélgetés Istennel. A zsoltáros kifejezi Isten jelenléte utáni vágyakozását, azt, hogy hallgassa meg az ő beszédét, panaszát, sóhajtását, mert Ő az Istene és Királya. Az új fordítás egy kicsit élesen fogalmaz, amikor azt írja, hogy figyelj, vedd észre, figyelj, hallgass meg. Ha így olvassuk, akkor azt érezzük ki belőle, hogy a zsoltáros, mint egy követelőzve és parancsolva szólítja meg Urát, hogy most már őt is vegye figyelembe és válaszoljon imádságára. Ez nem így van. Hiszen a zsoltáros alázatos és féltő tisztelettel fordul Királyához. Helyesebb úgy fordítani, hogy hallgasd meg, vedd füledbe, méltasd figyelemre kiáltásomat. Ezek a szavak teljesen más hozzáállást sugallnak az ige olvasójának. E szavak mögött ott van az alázat, a tisztelet, az engedelmesség. De ugyan akkor megmarad az Isten jelenléte, meghallgattatása utáni vágyakozás intenzivitása.

Most feltehetjük magunknak a kérdést: Mi hogyan járulunk az Ő színe elé? Mennyire intenzív a jelenléte utáni vágyunk? Vagy talán nem is vizsgáljuk meg bensőnket, hogy milyen lelkülettel borulunk le előtte?

Nagyon fontos a zsoltáros üzenete. Arra tanít, hogy vegyük a lehető legkomolyabban az Istennel való találkozásunkat, hiszen nem magától értetődő dolog, hogy én beszélek Istennel és Ő válaszol nekem. A nyolcadik versben ezzel kapcsolatban azt írja: „De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.”

A negyedik vers összefoglalja a másodikat és a harmadikat, mert nem csak azt kéri, hogy hallgassa meg imádságát, hanem hozzáteszi, hogy „reggel eléd lépek és várlak”. Ez is az Istennek való alárendeltséget és engedelmességet hangsúlyozza. Ezt a verset úgy is lehet fordítani, hogy: „korán reggel eléd lépek és rád vetem pillantásom” és úgy is, hogy: „minden dolgaim előtt készítem magamat te hozzád és várom a te segítségedet”. Olyan gazdag többletjelentés van az eredeti szövegben, amiből sokat tanulhatunk, ha alkalmazzuk az életünkre.

Az egyik jelentés az, hogy minden dolgom előtt Istenre figyelek, azért mondja a zsoltáros, hogy „jó reggel eléd lépek”~ még mielőtt belevetném magam a nap forgatagába, teendőibe, gondjaiba, még az előtt Istenhez fordulok. Egy másik nagyon fontos üzenete, hogy ne feltétlenül a kéréseinkkel forduljunk Istenhez, hanem hálaadással. Hiszen a zsoltáros elsősorban a reggeli áldozatra utal. Azt is kiemelném a negyedik versből, hogy a zsoltáros várja az Urat, reá veti pillantását, vagyis nem sieti el az Istennel való együttlétet. Mi nagyon sokszor elsietjük az imádság elmondását. Sokszor öt percre zsugorítjuk a fohászkodásunkat és a nap végén vesszük csak észre, hogy én még igazán nem is adtam hálát, nem is beszéltem a Mindenhatóval ezen a napon.

Adjunk hálát Istennek ezért az üzenetért, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy intenzívebben és komolyabb hozzáállással forduljunk Ő hozzá, leborulva színe előtt és várva az Ő válaszát. Ámen.

Kötő Ferencz-Barna