Cserelapi (Cserealjai református ifjúsági havilap)

"Az ajándékozó bővelkedik,és aki mást felüdít, maga is felüdül."
/Példabeszédek 11, 25/

2011. március 26., szombat

Én és a Hifa


Meg vagyok győződve, hogy ifisekként mindannyiunkban megfordult az a kérdés, hogy tanulmányaink elvégzése után milyen munkaközösségbe kerülünk.

Ez a kérdés engem is foglalkoztatott. Tudtam, hogy két lehetőségem van: vagy egy keresztyén, vagy egy nem keresztyén közösségbe kerülök. Csak az Úristen tudta, hogy milyen munkaközösség vár rám. Bíztam Benne, és abban, hogy oda helyez, ahol formálni tud engem. Neki tervei vannak velem, az életemmel.

2009 őszétől dolgozom a Hifa- Románia Egyesületnél (Hilfe Für Alle= Segítség mindenkinek). Az Egyesület 2000-ben jött létre Marosvásárhelyen, melynek víziója az emberi méltóság kibontakoztatása és megőrzése. Célcsoportunk a sérült és krónikusan beteg felnőtt személyek, valamint kedvezetlen környezetben levő gyerekek és fiatalok. Programjaink által szeretnénk a társadalomba integrálni, önállóságra nevelni, fejleszteni a résztvevőket. Különböző képzéseket, találkozókat, szemináriumokat, táborokat szervezünk. Az egyik ilyen tábor a Fraternitás továbbképző tábor (Fraternitás egy nemzetközi evangélizációs mozgalom. Franciaországban indult 1942-ben egy római-katolikus pap, Henri Francois kezdeményezésére, aminek ökumenikus jellege van. Célja, hogy a beteg legyen a beteg apostola, mert így hitelesebb. Romániában Egyesületünk keretei között látott napvilágot.), amelynek célja integrálni a sérült és beteg személyeket a család, a társadalom, az egyház életébe, kilépve az egyedüllétből, önálló életet élve, elfogadva önmagukat és másokat.

Amikor az Egyesülethez kerültem, nem tudtam, hogy milyen közösség vár rám, de ez rövid időn belül kiderült. Egy olyan keresztyén közösséget kaptam, ahol nyíltan beszélhetek Istenről, a Vele való kapcsolatomról, tapasztalataimról, élményeimről. Ez nagyon sokat jelent nekem. Elfogadnak, szeretnek. Önmagam lehetek. Tudom és érzem, hogy megbízhatok a társaimban, hogy mindig számíthatok rájuk. A Fraternitás találkozók, táborok pedig sokat segítenek abban, hogy gyümölcsöző életet éljek.

Amióta a Hifánál dolgozom, megváltoztam. Átalakult az értékrendem, a gondolkodásmódom. Jobban tudom értékelni azokat a dolgokat, amik eddig apróságnak vagy természetesnek tűntek. Hálás vagyok azért, hogy hallok, látok, érzek, tapintok, beszélek, járok, valamint azért, hogy szerető családom van, hogy erőt adó, bátorító, mellettem álló barátaim vannak. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy örüljek minden napnak, használjak ki minden egyes percet, mert minden perc különleges.

Szeretnék fény lenni a munkatársaim, az Egyesület tagjai, valamint a körülöttem élők számára. Úgy gondolom, hogy Isten ott van egy mosolyban, egy érintésben, egy ölelésben, egy kedves szóban, egy jó beszélgetésben, egy jó cselekedetben...és én így tudom Őt a legjobban „megmutatni” az embereknek. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kerültem a Hifához, az Úr akarta így. Mindennek, ami velünk történik, célja van.

Gondolataimat egy imával zárom, amelyet a minap olvastunk el munka előtt:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely tele van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és, hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim tele vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal. Ámen.

Blanka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése