Kisifis kirándulás

Hol volt a ratosnyai kirándulás?

Hol volt és hol nem volt a ratosnyai kirándulás, …volt egyszer egy ötlet. Egy zseniális ötlet, miszerint még jobb közösséggé tudnánk kovácsolódni egy kiruccanás segítségével: egy kis vonatozás, egy kis hó, beszélgetés, játék, vita, közös alvás, szolgálat, megfagyás és kiengedés, stb. összegéből, szorzatából olyan szép eredményünk lesz, hogy mindenki élvezheti még sokáig (ne felejtsük elosztani az eredményt 17-tel, mivel ennyien voltunk).
Egy matek feladatot is két féle módon lehet megoldani: egyszerűen vagy bonyolultan. A mi eredményünk bizony egy bonyolult feladat megoldásának eredménye lett. A kiruccanás ötletét mindenki lelkesen támogatta, de amikor a jelentkező listát kezdtük írni, kiderült, hogy nincs annyi jelentkező, amennyi szükséges ahhoz, hogy meleg szobákkal fogadjanak. 15 fős csapatot kellett volna összeszedjünk (+ / - 2), de még a minimumot sem ütöttük. Érdekes műveletek mentek végbe közöttünk. Például, ha kivontunk magunkból egyet, akkor négyen tűntek el és fordítva ( - Győző = - Sámuel, - Blanka, - Mikolt). Miután kétségbeesetten össze-vissza kerestünk minden volt kis ifist, telefonáltunk mindenkinek, de semmi eredmény…sikerült meggyőznünk Győzőt, hogy mégis jöjjön el velünk, így a probléma valahogy megoldódott: Győző részvételével kaptunk + Sámuelt, + Blankát. A kiruccanás előtti napokban még „hol volt, hol nem volt a ratosnyai kirándulás”…nem tudtuk, hogy mi lesz. Lelkesek voltunk, de a nem megfelelő létszám miatt majdnem kisiklottunk a terveink sínjeiről. Végül a bejelentkezést megerősítő telefonálás előtt pár órával sikeresen összegyűltünk elegen, hála néhány későkása embernek. De a lényeg lényege lényegében lényegtelen, kikerekedett a mágikus 15-ös, sőt felül is kerekedett önmagán, és 17-essé változott. Minden megvolt a kovácsolódáshoz, indultunk is szombat hajnalban a művelet helyszínére: Ratosnyára. Ekkor már mindenkinek világos volt, hogy (hol) lesz (a) kirándulás. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretem, sőt kimondottan utálom a reggeleket, bármilyen napról legyen szó. Szeretnék addig aludni, amíg magamtól megébrednék, és szép lassan fel is ébrednék, felkelnék, innék egy finom teát vagy kávét, meg hasonlók. Mégis, az indulás reggelén energikusan és vidáman ébredtem, s ez tartott egész hétvégén. Jó volt érezni, ahogy bemászik a bőröm alá a hideg, a kabátom alá ( köszi fiúk! ) a hó, a tüdőmbe a friss levegő.
Talán a hideg volt az oka annak, hogy közelebb kerültünk egymáshoz (a hőátadás miatt), de úgy gondolom, hogy mindenki elmondhatja magáról, hogy jobban megismert legalább egy embert, és volt legalább egy tartalmas beszélgetése. És ha a testünk nem is, de lelkünk melegedett egymás közelségében. Köszöni a lelkem a ti lelketeknek. 




Molnár Beáta (Molnárka.)