Cserelapi (Cserealjai református ifjúsági havilap)

"Az ajándékozó bővelkedik,és aki mást felüdít, maga is felüdül."
/Példabeszédek 11, 25/

2011. február 19., szombat

Párkapcsolat

Sokan és sokszor kérdezik, hogy bírjátok? Megéri? Kibírjátok? De meddig? Bevallom, engem sokszor már nagyon zavar ez a kérdés. Hogy bírjuk? Hát szemmel láthatóan még megvagyunk mind a ketten. Hogy megéri-e? Ha az ember talál valakit, aki mellett jobbnak, szebbnek, szeretetreméltóbbnak, erősebbnek, fontosnak érzi magát, és ő is ugyanezt szeretné éreztetni a másikkal, akkor ez nem kérdés. A szerelmes és szeretett ember más lesz, magabiztosabb. Szebb. Nyugodtabb. És természetesen boldogabb. Látszik a lépésein, a szemén, a mozdulatain, hogy ő már nincs egyedül, ő már talált valakit, aki szereti úgy, ahogy van, anélkül, hogy meg akarná változtatni. Megkapja azt a lelki egyensúlyt, amit addig másban nem talált meg. Ez ne érné meg?

Hogy meddig? Ameddig csak kell. A szerelem nem helyhez és időhöz kötött. Nem szünteti meg pár ezer kilométer, vagy hónapok. Persze, hogy nem ugyanaz a szemébe nézni, és úgy beszélni vele, vagy csak az interneten keresztül, megölelni igazán, vagy csak gondolatban, látni az arcát élőben, vagy csak egy buta képernyőt bámulni. Néha kicsit elcsügged az ember… elfogy az ereje, elmegy a kedve, s legszívesebben átaludna hónapokat, csak legyen már újra itt… de nem tud már végérvényesen elkeseredni, beleunni a várakozásba, a „távkapcsolat”-ba, mert ő már más lett… magabiztosabb, szebb, nyugodtabb. Látszik a lépésein, a szemén…

Anonymus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése