Mindennapjainkat, energiánkat és gondolatainkat leköti és megfertőzi az elképzelt negatív eseményektől való előzetes és ok nélküli félelem, szorongás, aggodalmaskodás. Olyan szorongás és aggodalmaskodás ez, amelynek a tárgya egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. Igaz, hogy nem tudunk minden körülményt, helyzetet, személyt és hatást a kontrollunk alatt tartani, az azonban teljes egészében tőlünk függ, hogyan reagálunk valamire, és miként kezelünk egy valós, vagy valótlan problémát.
Felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összes aggodalmunk 5%-a bizonyul jogosnak, a többi 95% teljesen alaptalan és irracionális. Ráadásul az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek soha nem következnek be, ezért csak képzelt, feltételezett problémák ezek.
Önmagában véve a feszültség még nem rossz, mert ilyenkor a szervezet magasabb fokozatba kapcsol, és a stresszes állapot miatt kémiai anyagok és hormonok árasztják el a testet, ami riadókészültségbe állítja testünk szerveit és rendszereit. Ekkor az agy gyorsabban reagál, a mellékvese erőteljes hormonokat bocsát ki (adrenalin), az izmok, a szív, a tüdő és más szervek fel vannak készítve a gyors reakcióra, így máris készen állunk valami rendkívüli helytállásra egy adott vészhelyzetben.
Az már viszont baj, ha az aggodalom és a szorongás állandósul, ha a szervezet folyamatos készenlétben áll, mert a test és a különféle szervek állandó feszültség alatt vannak. Ez a folyamatos stresszes állapot óriási hatással van a mentális, a fizikai, az érzelmi és a szellemi jóllétünkre; gátolhatja a kreativitást, a hatékonyságot, az emlékező- és koncentrálóképességet, megölheti a lelkesedést, gyengíti az immunrendszert (jobban ki vagyunk téve a betegségeknek, az egyszerű megfázástól kezdve egészen a rákig), és tönkreteheti az emberi kapcsolatokat is.
Ezért szükséges, hogy féregtelenítsük gondolkodásunkat, és minél kevesebb olyan dolgot engedjünk be életünkbe, amely stresszt válthat ki. Ha pedig nem tudjuk elkerülni ezeket a helyzeteket és körülményeket, akkor fejlesszük ki magunkban azt a rugalmas képességet, hogy uralni tudjuk a reakcióinkat ilyen helyzetekben. Minden a mi hozzáállásunkon múlik!
Álljon itt néhány mindennapi stresszoldó tanács:
Legyen rendszeres és folyamatos kommunikációnk Istennel. Az, aki tud leborulni, nehezebben fog kiborulni.
Törekedjünk bizalmas beszélgetésekre olyan személyekkel, akik megértenek bennünket.
A humor kapjon előkelő helyet mindennapjainkban, mert felfrissít és jól hat az egészségünkre is.
Több testmozgás és séta (ép testben ép lélek), kevesebb TV és Internet töltse ki napjainkat.
Állítsunk fel fontossági sorrendet mindabban, amit tennünk kell, és tartsuk is be azt. Legyen gondunk a prioritások pontos meghatározására, illetve a fontos és sürgős teendők gondos elkülönítésére.
Tudatosan éljünk kevesebb elvárással önmagunk és mások irányába is, mert nem vagyok tökéletes sem én, sem más.
Több csendet és nyugalmat engedjünk be életünkbe.
Ez olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak tudatosság kell hozzá! Egy tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata féregtelenítheti gondolkodásunkat, és kiegyensúlyozottabbá tehet bennünket jelenlegi körülményeinktől és élethelyzeteinktől függetlenül.
Felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összes aggodalmunk 5%-a bizonyul jogosnak, a többi 95% teljesen alaptalan és irracionális. Ráadásul az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek soha nem következnek be, ezért csak képzelt, feltételezett problémák ezek.
Önmagában véve a feszültség még nem rossz, mert ilyenkor a szervezet magasabb fokozatba kapcsol, és a stresszes állapot miatt kémiai anyagok és hormonok árasztják el a testet, ami riadókészültségbe állítja testünk szerveit és rendszereit. Ekkor az agy gyorsabban reagál, a mellékvese erőteljes hormonokat bocsát ki (adrenalin), az izmok, a szív, a tüdő és más szervek fel vannak készítve a gyors reakcióra, így máris készen állunk valami rendkívüli helytállásra egy adott vészhelyzetben.
Az már viszont baj, ha az aggodalom és a szorongás állandósul, ha a szervezet folyamatos készenlétben áll, mert a test és a különféle szervek állandó feszültség alatt vannak. Ez a folyamatos stresszes állapot óriási hatással van a mentális, a fizikai, az érzelmi és a szellemi jóllétünkre; gátolhatja a kreativitást, a hatékonyságot, az emlékező- és koncentrálóképességet, megölheti a lelkesedést, gyengíti az immunrendszert (jobban ki vagyunk téve a betegségeknek, az egyszerű megfázástól kezdve egészen a rákig), és tönkreteheti az emberi kapcsolatokat is.
Ezért szükséges, hogy féregtelenítsük gondolkodásunkat, és minél kevesebb olyan dolgot engedjünk be életünkbe, amely stresszt válthat ki. Ha pedig nem tudjuk elkerülni ezeket a helyzeteket és körülményeket, akkor fejlesszük ki magunkban azt a rugalmas képességet, hogy uralni tudjuk a reakcióinkat ilyen helyzetekben. Minden a mi hozzáállásunkon múlik!
Álljon itt néhány mindennapi stresszoldó tanács:
Legyen rendszeres és folyamatos kommunikációnk Istennel. Az, aki tud leborulni, nehezebben fog kiborulni.
Törekedjünk bizalmas beszélgetésekre olyan személyekkel, akik megértenek bennünket.
A humor kapjon előkelő helyet mindennapjainkban, mert felfrissít és jól hat az egészségünkre is.
Több testmozgás és séta (ép testben ép lélek), kevesebb TV és Internet töltse ki napjainkat.
Állítsunk fel fontossági sorrendet mindabban, amit tennünk kell, és tartsuk is be azt. Legyen gondunk a prioritások pontos meghatározására, illetve a fontos és sürgős teendők gondos elkülönítésére.
Tudatosan éljünk kevesebb elvárással önmagunk és mások irányába is, mert nem vagyok tökéletes sem én, sem más.
Több csendet és nyugalmat engedjünk be életünkbe.
Ez olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak tudatosság kell hozzá! Egy tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata féregtelenítheti gondolkodásunkat, és kiegyensúlyozottabbá tehet bennünket jelenlegi körülményeinktől és élethelyzeteinktől függetlenül.
Imre István Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése