Cserelapi (Cserealjai református ifjúsági havilap)

"Az ajándékozó bővelkedik,és aki mást felüdít, maga is felüdül."
/Példabeszédek 11, 25/

2011. február 17., csütörtök

Ifis Alkalom!

Tegyetek tanítványokká minden népeket. Ifi, másképp.

Előzmény:
Hello!
Holnap este egy cigányok közötti misszionárius lesz a vendégünk, Zoli. A sárpataki cigányok között végzi a missziót, néhány felnőtt cigányt is hoz, akik bizonyságot tesznek majd hitükről. Mission impossible? Az evangélium el kell jusson a Föld végső határáig és a legkeményebb szívekig. A cigánymisszióról, a közösségben folyó munkáról lesz szó. Gyertek el, szeretettel várunk, hozzatok másokat is.
A Devla veletek!
Következmény:
Megérkezett Zoli, négy fiatal cigány kíséretében- két pici lánnyal és két családfenntartóval. Olvasva Előd levelét, eszembe jutott egyik tanárom nyelvbotlása, mikor ciánkatasztrófa helyett cigánykatasztrófát mondott, és mindenki nevetésben tört ki. Vajon tényleg katasztrófát jelentenek ránk a cigányok? Hiszen annyi probléma van velük, a bűnözéstől kezdve a munkakerülésükön, zabolátlanul gyors szaporodásukon át egészen a „bőrük illatáig” megbélyegzettek sokunk szemében. Az a reménytelennek mondott faj, akikre csak legyintünk, orrot- szájat húzunk és elkerüljük, ha csak lehet.
Nos, Dohi Zoltán, miután eléggé kalandos módon megtért, ateistából hívő keresztyén lett, önszántából kereste fel a sárpataki cigány közösséget, az ún. „Szerbia” lakóit, hogy gyökeresen megváltoztassa az életüket, átadva nekik az evangéliumot elméletben, de cselekedetekben is. Nem könnyű egy életet misszióra áldozni, s noha a székelyföldi születésű fiatalember már megnősült, három saját gyereket nevel, bemerészkedett ebbe a bizonytalansággal teli, talán ijesztőnek is mondható környezetbe. Örökbe fogadott még egy cigányfiúcskát, és mondhatnánk, egy egész 1500 főt számláló nagy családot.
Zoli csendes, nyugodt, megfontolt, rendkívül kedves szavakkal, nyíltan és őszintén beszél a nehézségekről és az örömökről egyaránt. Azt vallja, hogy számára egyetlen egy dolog fontos, mérv- és irányadó: Jézus követése. Ahogy mesélt a Szerbiában lévő körülményekről és eseményekről, az ember szájtátva ámul- bámul. Jó sok kitartás kell megtörni a szíveket, a berögzült rossz szokásokat, a gének szavát, a romboló családi példamutatást, lehámozni a gonoszság tudását és cseppenként adagolni a jót, elhitetni a szépet és elfogadtatni a krisztusit. A lemondásokat Isten sokszorosan visszapótolja.
A cigányok babonásak, de talán éppen ezért is, fogékonyabbak a hitre. István és Edi, a meghívottak elmesélték, hogyan sikerült megtérniük, felhagyniuk az orvhalászattal, lopással, verekedéssel és egyéb bűnbarát tevékenységekkel. Amilyen közel álltak ahhoz, hogy börtönben csücsüljenek, olyan közel állnak most Istenhez, és már értik, mi az a tiszta szív s a vele járó boldogság. Ami még meglepő volt, hogy én még kevésszer hallottam ilyen őszintén és mélyen beszélni valakit a bűnbánatról és a hitről, mint ezeket az embereket, a kislányok pedig annyi igét idéztek szó szerint fejből, amennyit sosem feltételeznél ekkora csöppségekről. Sokan vagyunk sokfélék, s ez még a cigány társadalmon belül is valóság. Ami káros, azt nemcsak elpusztítani, hanem beoltani is lehet, hogy átalakuljon és gyümölcsöt teremjen. Az vesse az első követ…
Bővebben: http://avenoroma.blogspot.com/ Zsu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése